Harc az elemekkel és akkumulátorokkal

A vasárnapi kerékpározás második szakaszát kitartás szakasznak nevezném, mert csak erre volt szükségem az út során.
Folytattam az utam a "hegy" körül, de csak nem akart beengedni. Mindenhol a katonai támaszpont volt, az út meg csak ment délnek. A vége felé volt még egy kellemes lejtő, ami leérve, és visszatekintve már emelkedő volt. Ez a baj a lejtőkkel: alulról nézve emelkedők, amiket én nem szeretek. A leérésben az volt a legszörnyűbb, hogy egy - elsőre építkezésnek tűnő - látványról kiderült, hogy az a Warner Park. Ez olyan hatással volt rám, mintha Fótról elindultam volna egy laza kis tekerésre, és egyszercsak megláttam volna valamit, ami nagyon hasonlít a Ferihegyi Reptér irányítótornyára. Na, akkor tudtam, hogy ma többet tekerek, mint terveztem. Szerencsére egy kerékpárút visz észak-nyugati irányban innen, így azon elidultam, hogy legalább már visszafelé menjek. Akik vastag kerekeken gurulnak, azok tudják milyen érzés 2,5-es gumikon tekerni aszfalton. Fúj! Végre találtam egy utat, ami nagyjából irányba fordított. Itt megettem a műzliszeletett, amit hoztam magammal, és éreztem ahogy szétárad az energia bennem. Legalább 5 percig tartott ki, mivel majdnem éhgyomorra indultam. Az út hasznos volt egy ideig, de az meg a katonai bázis bejáratához vezetett. Itt felsorakoztattuk erőinket egymással szemben! Max, a kerékpáros haderő (vagy inkább had kimerültség), és a Hispán Milicia. A Hispán Milícia ezúttal egy túlsúlyos biztonsági őr nővel képviseltette magát, aki elmesélte, hogy a mezőgasdasági utak talán arra vezetnek, amerre menni akarok.
El is indultam a földutakon, és elértem valami erőműhöz, amiből (ipari létesítményből) itt elég sok van. Innentől aztán tájékozodási terepkerékpározássá fajult a dolog, ahol sok akadállyal kellett megkűzdenem. Kapásból kínálkozott egy lehetőség, hogy egy kerítésen átmászva elérjek egy földutat, ami pont arra ment, amerre menni akartam.
Ezen elindulva elértem a teheneket. Höhö. Gyanítom, hogy valami TSZ területére tévedtem, mert mindenhol tehenek sétáltak, és azt hiszem volt ott néhány bika is. Igyekeztem nem megijedni, mert tudom, hogy a fenevadak megérzik a félelmet, de azért kicsit kényelmetlenül érzem magam. Egy pillaatra az is eszembe jutott, hogy a kerékpározási stílusom néha elég akrobatikus, és balett-szerű, és reméltem, hogy a bikák nem fedeznek fel benne valami torreádor-szerűt. Végül elértem a másik kerítést, ahol viszont nem volt kiút csak nyulak.
Sok-sok nyúl. Már megint.

Jobb ötlet híján, itt is átmásztam a bringával, és folytattam az utam a susnyában. Felettem hatalmas ragadozó madarak vitroláztak, de amikor az egyik közvetlen mellettem szállt le, megnyugodtam, hogy nem keselyűk, akik a belemre pályáznak. AZért találtam egy autóroncsot, amiről nem tudtam, hogy került a semmi közepére. Csak remélni tudtam, hogy nem a ragadozó madarak ragadták magukkal utasaival együtt, hogy aztán egy félreeső helyen lakmározhassanek belőle. Azért megynugatató volt, hogy én nem egy ilyen ronccsal közlekedem, hanem a műszaki mérnökség egyik csúcsgépével.
Ezután egy homokbányába tévedtem ami már sok volt a jóból. A halálos kimerültségemnek pont a jó mély homok hiányzott. Dacból azért legyűrtem ezt is, és végül kiértem egy komolyabb útra. Kiderült, hogy be sem mehettem volna oda, ahonnan jöttem, mert volt egy behajtani tilos tábla, meg néhány "Veszély!", valamint "Idegeneknek belépni tilos!" tábla is. Még szerencse, hogy én nem vagyok idegen, és bringával jöttem, nem UFO-val. A tábláktól kijjebbb az úton volt egy határozottam tiltás is, egy hatamas vas úttorlasz képében. Aki a megfelelő (küldő) irányból jön tulajdonképpen el sem juthat a táblákig.
Az út innen már további nyulakkal tarkított lapos terepen vezetett, és amin eljutottam oda, ahonnan indultam a hegy körüli utamra. Itt volt végre két út is, amiken be tudtam volna menni a hegyre, és mindkettőn határozott "Kerékpározni tilos" táblák voltak kiaggatva. Szuper! Végül elértem a kezdő sorompót, amin ismét átmásztam, majd visszatekertem a kocsihoz. Leremegtem magam a bringáról, bepakoltam a kocsiba, és irány haza.