Külföld

Tündiék nagyon kedvesek voltak, és kijöttek elém a reptérre. Amíg mentünk Veresre, megtárgyaltuk az inditó helyzetet, és megcsodáltam Tündi új kocsiját, aminek üveg a teteje, de a palota nem. Hazavittek, aztán mentek Mamácskához enni. Én rendbeszedtem magam, Mmeg beszélgettem egy jót Ágival. Abban maradtunk, hogy Tündiék beugranak értem hazafelé, és így is lett. Az estét gyakorlatilag átbeszélgettünk, mivel egy kisebb "ÚjVeresi" társaság jött össze Tündiéknél (átjött Tündi volt kollegája, és a kedvese). No meg én, Ex-Veresi.
Az autó hiánya az egész látogatásra rányomta a bélyeget, és ez ott kezdődött, hogy vasárnap délelőtt a házban ragadtam, ami azért nem volt olyan vészes. Délután aztán felhívtam Miky-t, aki nagyon kedvesn átjörr értem, így a délutánt náluk töltöttem. Roxék kiállításon voltak, és miután ők is beugrottak Mikyékhoz. Este aztán átugrottam Uzsiékhoz. Mindig meglepődöm, hogy mekkora különbség van gyerekek, és gyerekek között. Uzsi három olyan mintagyerek nagynénje, akiket még filmben sem látni. Elképesztően mintagyerekek rosszalkodással, és mindennel együtt.
Hétfőn Veresre látogatott a család, hogy könnyítsenek Roxáékon, és leszanájlák a nem kivánatos cuccokat. Délután egy meglepően jól sikerült vakrandim volt, amire mondhatnánk, hogy minek, de a végelszámolásban ez az egyik legjobb pár órája lett a látogatásnak. Séta Gödöllőn, fagyizás, beszélgetés. Nekem meg egy kis lelki nyugalom.
Nagyjából itt esett le, hogy húsvét is volt.
Kedden aztán Tamáskával szaladtunk össze, majd csatlakozott Hangloose is. Amellett, hogy a legjobb barátaim, és mindig megértjük egymást, a hosszabb kihagyások után is pont ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytunk. Mivel Uzsiéknál hagytam az árnyamat, és Tamáska volt olyan kedves, hogy hazafuvarozzon, beugrottunk Uzsiékhoz, ami felért egy 10-éves utazással, vissza az időben.
Szerdén délelőtt aztán meglátogattam a volt kollegákat, ami elég izére sikeredett. Nem igazán tudtam, minek is jöttem, és azt hiszem jobb lett volna egy pár óra görkori Billel. Azért persze, jó volt látni a csapatot. A Budafokiról át a Herminába, és itt a jelenlegi kollegákkal nekiestünk az effektív munkának, amiért igazából Magyarországra utaztam. Még egy munkavacsi is belefért, ami félhivatalos volt ugyan, de a munkáról nehéz volt leszakadni. Szerdán aztán egész nap munkafronton vitézkedtünk, majd taxit hívtam, és irány a reptér. Az az érzés fogott el, hogy az egész látogatás félsötét volt, és még a repülőútram de egészen a madridi taxisig mindenre rányomta a bélyegét.
Az igazság az, hogy néhány résztől eltekintve, nem éreztem jól magam Magyarországon. Ez a bénázás a kocsival, illetve -nélküliséggel, az esetlen találkozások, kényelmetlen helyzetek, és - beszélgetések...
Az utóbbi két látogatásom kvázi "kényszer" volt. Nem én akartam jönni, bár éppenséggel tervezgettem, hogy kéne. Most már biztos, hogy nem fogom tervezni. Ha kell megyek, de ha nem, akkor maradok a seggemen. Az utóbbi 3 napon még érződik, hogy vissza kell rázódnom, de remélem, a következő hétre már  beállnak a dolgok. Egyébként közben Berangere is bejelentette, hogy inkább beszélni sem akar.
A végén még visszaáll a rend. (o: