Az eltévedt kerékpáros esete a cigány edzőtársakkal

A szombati pihentető nap után, és mert amúgy is igényeltem már az aerob (kitartó, közepes terhelésű) mozgást, vasárnap elmentem bringázni. Persze akkor még nem tudtam, hogy lesz sprint is. (o:

Ahogy említettem, igyekszem megismerni a környéket, és felfedezni a látnivalókart, ezért elhatároztam, hogy megnézem a Castillo de Aldovea-t, azaz az Aldovea Kastélyt. Ez igazából a Guindalera környékén van, és véletlenül olvastam róla egy bringás fórumon

Az irányt tehát a Guindalera felé vettem, de ezúttal nem a gát felé fordultam, hanem a mezőgazdasági területek mellett, Torrejón de Ardoz felé mentem. A terület egyébként emlékeztet egy kicsit a Veresegyház - Fót - Mogyoród, vagy a Csömör - Fót - Mogyoród közötti területekhez. Viszonylag vadregényes, de azért a lakott területekhez, és sajnos az autópályákhoz is, közel. Láttam néhány számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű létesítményt is. Például a semmi kellős kötzepén van egy háztömb, vagy inkább lakópark. Egy sor takaros kicsi ház szépen utcákba rendezve, mindenféle kiegészítő épületekkel. az egész körbekerítve. Kicsit emlékeztet a Castillo de Amaguaña-ra, ami Ecuadorban egy luxus pihenőhely a semmi közepén. Csak klubtagok mehet oda (ha jól emlékszem), és van strand, labirintus (ez volt az egyik kedvencem a stand mellett), jégpálya (Ecuadorban a trópusokon!), vendéglők, ligetek, rétek, parkok, szabadtéri sütőhelyek (chozas de parilladas), és a többi.

Szóval valami titkos dolognak tűnt. Aztán lehet, hogy pont elkerülte a figyelmemet a "Dharma Kezdeményezés" felirat. (o:

Üzemanyag- vagy gáztartályok - a felfelé kúszó vonal az oldalukon lépcső

Nos tekertem tovább, és eljutottam, a CLH-ig. Ez a Compañia de Logisticas de Hidcocárburos, tehát az Üzemanyag Logisztikai Cég. Magyarul: "Üzemanyagtelep". Ezt onnan lehet megismerni, hogy hatalmas hidroglobusokkal van tele. Úgy néznek ki, mint a Titan AE rajzfilmben az űrhajók, és nagyjából akkorák is, olyan 20 m magasak lehetnek. Talán még a Csillagok Háborújában is volt ilyesmi gömbalakú hajó. Természesen dupla kerítés, védett ipari vágány, és a környék tele mindenféle veszélyre figyelmeztető jelzéssel.

Ez már Torrejón határán van, és hamarosan meg is érkeztem a "Kastélyhoz". Hát... a házunk Veresen kicsit nagyobb. (o: Na jó, ez túlzás, de a "Kastély" megnevezés is. Mivel a kultúrmaszlag nem foglalkoztat nagyon, megnézegettem kívülről, aztán mentem tovább. 

Már azon voltam, hogy betekerek Torrejónba, amikor a mostanában olya gyakori spontaneitásom által vezérelve, elindultam egy alig érzékelhető kis ösvényen, amit alig vettem észre.

A kis ösvény a Jarama folyó partjára vitt be az erdőbe, ahol rájöttem, kik taposták ki. Nem, ez még nem a félelmetes rész. Bringások voltak. Találtam az erdőben egy pumptracket, ami tulajdonképpen egy ugratókkal teli kis terület, akól lehet bohóckodni. Az ugratók, és maga a terület méretéből, meg a kanyarokból arra következtettem, hogy inkább BMX-es terep, így nem is kolbászoltam sokat ott. Egész gyorsan kiszaladt alólam a pálya, így nem volt olyan szórakoztató. Az érdekesség az, hogy mialőtt a kastályhoz értem, egy motoros pályát láttam, amivel meg ugye az a baj, hogy nem lejt, és tekerni kéne, azt meg a kis farmotoros repülőgép fog. Szóval mentem tövább az erdőbe, és rájötte, hogy egy csodálatos ösvényt találtam. A folyó mellet kanyarog, a fák között. Dús, zöld növényzet mindenhol, néha egészen alacsonyan belógó ágak. Majdnem olyan volt, mint a Life Cycles-ben, csak nem esett az eső, nem lett közben tél, és sajnos nem is lejtett. A csapás egyre vékonyabb lett, és felismertem, hogy ez tolajdonképpen két gyakran használt útvonalat összekötő ösvényke. Aztán egyszer csak azt hittem, hogy lakott területre értem, mint amikor a Fóti Somlyóról lefelé a barcag Árokhoz érsz, és egyszercsak az erő mellett vannak házak. Csakhogy ezek nem házak voltak, hanem sátrak, és egyéb lakó-alkalmatosságok. Rájöttem, hogy ez egy cigánytelep, olyasmi, mint ami a Határ útnál van. Egyébként volt minden: kerítés-szerű valami, kutyaházak, ruhaszárító kötél. minden, csak éppen nem házak. Ahogy oldalpillantásokból meg tudom mondani, legalább 5-10 család élhet ott. Mit mondjak, furcsább volt, mint a gyanús létesítmény a semmi közepén. Nem igazán éreztem veszélyesnek a dolgot. Úgy tűnt, hogy ez már egy bejáratott hely, és nem zavarnak senkit. a biztonság kedvéért azért kicsit rákapcsoltam, mert szeretnék még egy fél millert összekuporgatni egy másik ilyen bringára. A sprintelés amúgy is jól esett (és úgy szállok le a bringáról, ahogy akarok). Persze aztán visszavettem a tempóból, majd el is kezdett szélesedni az ösvény, és elérkeztem a másik sűrűbben használt úthoz. Sajnos kiderült, hogy nem pont a jó irányba mentem, és újra Torrejón-nál értem ki az erdőből, csak sokkal arrébb. Miután rájöttem, hogy egyáltalán milyen településen vagyok irányba álltam, és komótosan hazatekertem. A guindalera-n ma rengeteg piknikező ember volt, és sokkal kevesebb nyúl.

Környezetismeret

Nem szeretném húzni az idegeket, de hétvégén 20 fok kölül járt a hőmérséklet, és gyönyörű napos idő volt, így kerékpározni mentem.
Mivel szinte alig ismerem a környéket, minden jelet, írást, tanácsot körbejárok, ami újabb ismerettel gazdagíthat a környéket, és az érdekességeket illetően. Rászoktam például arra, hogy újabb utakon jövök-megyek, így megismerem a környélket, már csak azért is, mert alkalmanként a másik útvonal 5-10 km-rel hosszabnak bizonyul.Persze, van olyan is, amikor benézek egy lehajtót, és az autópályára ellenkező irányba hatok fel. Nem forgalommal szemben, természetesen, csak nem arra, amerre kéne mennem.
Itt érdemes megjegyeznem, hogy a nagyvárosok, de még a kisebbeké is, autópályákkal van kikövezve. Hacsak nem a városkozpontba mész, autópályán haladsz. mivel itt nem csak lehajtás és felhajtás van, hanem áthajtás is egy autópályáról a másikra, vagy éppen egy harmadikra, sokkal bnyolultabb a közlekedés.
Az alábbi képeket például az a csomópont látható, amelyet a Gavia-ba menet kell lekűzdenem.

Gavia csomópont az égből

Gavia csomópont térképen

Nem meglepő ám, hogy minden arra van, hiszen nyugatról Madrid, Északról a reptér, délről meg tulajdonképpen a nagy semmi, mert arra csak áthatolhatatlan autópályák vannak. Szóval a természet (a rengeteg parkot leszámítva) nyugat - északnyugati irányban található.

Idő - húzás

A hétvége váráslással kezdődött, szinte szokásszerűen. Igazából kólát, és ilyesmit kellett venni, és mivel Rox meg akarta nézni a felsőket az H&M-ben, így ismét a Plenilunio-ban kötöttünk ki, mert itt van Mercadona is. Mivel praktikusak vagyunk, Rox reggeli Starbucks-os kávéja után szétváltunk, és ment mindenki az orra után.

Én már régen gondolkodom, hogy veszek egy órát, így megnézegettem a kínálatot. Az igazság az, hogy kinéztem egy Pulsar órát (még Las Rozas-ban), de nem tudom, hogy annak hogy bírja az eleme. 

Seiko Flight Computer

Pulsar Sahara

Citizen Promaster Air

A Pulsar egyébként a Citizen márkája, így a Citizeneket is nézegettem bőszen.
A Citizeneknek olyan energiarendszere van, ami tölti az elemet, de ha csak úgy otthagyod, akkor is elvan majd' egy évig. Nekem meg ugye az a bajom, hogy veszek egy órát, aztán pikk-pakk lemerül az elem, én meg lusta vagyok intézkedni. Amúgy még mindig a Rolex utánzatot hordom, amit Veronikától kaptam vagy 7 éve, és kifogástalanul működik. Ráadásul az automata, tehát nem kell bele elem. Néha le is teszek az óravásárlásról, aztán később újra rámtör az inger. (o:
Az óranézegetés mellett vettem egy türkíz pullovert a Primarktban (az alsókategóriás bolt, amit Rox szokott emlegetni), és megnézegettem a TV-ket. A műsorokat nem nagyon szoktam nézni, de jó lenne valami minőségi megjelenítés a filmjeimnek... Végül összefutottam Roxxal, és mentünk a mercadona-ba elemózsiát vásárolni.
Délután terveztünk egy kis mozgást, de végül inkább a TV-n tartottuk a szemünket. Este mg eszünkbe jutott, hogy holdat kéne bámulni, de 10-kor már eléggé magasan járt, így nem tudtam volna jókat fényképezni. Azért sétáltunk egy kicsit, aztán rövidesen befejeztük a napot.

A Tengericsillag napja

Nyilván mindenki ismeri a leghíresebb Patrikot a világon. Bizony! Akiről szó van az nem más, mint SpongyaBob Kockanadrág barátja Patrik. (o:
Az ő tiszteletére tartanak Patrik napot minden évben. Volt valami ír mókus is, aki kiűzte az angolokat Írországból, ezzel felszabadítva őket az elnyomás alól, és megteremtve az ír függetlenséget, és az Ír államot, de ez mellékes.

Szégyen, és gyalázat, de Szent Patrik napját nem tartottam észben, és csak nap közben jöttem rá, hogy az van. A spontán ötletek örömére foglaltam a neten helyet az O'Neill-be, ami egy ír kocsma a Solhoz közel.
Munká után haza, és mivel még volt idő, elszaladtam kondizni is. Utána összeszedtem otthon Roxot, és irány a központ. Nem akartam kocsival menni, mert ki tudja, mi lesz még, és amúgy is ott a metró. Másnap ráadásul munka van, így biztos nem maradunk éjszakábanyúlóan, tehát a metró járható út. Nem úgy mint az ominózus éjszakán...
A Gran Viaig mentünk metróval, mert könyebb volt gyalogolni, mint a Ventas útvesztőin átszállni még egy metróra. Az igazság az, hogy volt egy sejtésem a tömeggel kapcsolatban SZt. Patrik napon egy ír kocsmában, de optimistán szemléltem a világot. Persze, ez elmúlt (mármint az optimizmus), amikor bejutni alig tudtunk a kocsmába. Azért a rend kedvéért, mepréseltük magunkat, de látható volt, hogy mission impossible helyet találni, nem hogy vacsorázni. A foglalást egyébkét interneten keresztül ejtettem meg, és intő jel volt, hogy lehetetlennek bizonyult telefonon megerősíteni azt, mivel a személyzet a tömeg miatt nem hallotta, amit mondok a telefonan.
Vígaszképpen beszélgettem egy kicsit a helyi Szent Patrikkal, aki egy pápának öltözött amerikai csavargó képében jelent meg a kocsma bejáratánál. Nem is sikerült komolyabb eszmecserébe fognom.
A rend kedvéért, megpróbáltunk a Moor's (szintén ír) kocsmába is bejutni, de az is kilátástalan vállalkozás volt, így beértük egy Burger Kinggel. Mivel a gyorskaja hízlal (a szték, és sültkrumpli persze nem, csak a gyorskaja, amire rámondják, hogy hízlal), elatároztuk, hogy kiadósat sétálunk. Hála a google maps-nek, és a madridi korizásoknak, nagyjából képben vagyok, hogy mi hol van, így minimális segítséggel (metrómegállóknál található térkép) végül a Gregorio Marañón-on szálltunk fel a metróra, egy laza 4 kilométeres séta után.
Kimerülten értünk haza, így csak az alvás volt hátra a mai programból. Az O'Neills.be meg majd elmegyünk nem-szent-partik napon.

Nővérsétáltatás

Eltelt a hét, különösebb incidens nélkül. Fogyókúráztunk, és konditerembe jártunk. Nem éppen szerencsés párosítás, de valamit kell csinálnia az embernek éhség ellen, és a testmozgás az egyik ilyen dolog. Vicces egyébként, ahogy az ember szervezete értetlenül néz, hogy most mi is van. (o:
A fogyókúra eredménye -5 kiló izom. A zsír maradt.
A hétvége kiemelkedően pihentető volt. Szombaton takarítottam, amíg Rox a gép előtt ült. Végül sikerült rávennem, hogy felálljon, amíg kiporszívozok körülötte, és ha már felállt, akkor maszatolt egy kicsit a moppal. (o:
Eredetileg szombatra terveztünk egy kis kimozdulást, de aztán itthon maradtunk, és ki tud kevesebbet csinálnit játszottunk. Az eredmény döntetlen volt.
Vasárnap aztán végre felkerekedtünk. Elhatároztam, hogy elviszem Roxot sétálni, és megmutatom neki a környék egyik legjobb területét, a Los Prados de la Guindalera-t (A Guindalera-i Mezőket). Az tulajdonképpen egy sokáig parlagon hevert terület, amit rendesen megbolygattak az útépítések, de tulajdonképpen mezőgazdasági területek közötti természetes közeg. Régebben meséltem az infrastruktúráról, éppen az ebbe a parkba tett látogatásom alkalmával. Nos, a park nem változott sokat. Szépen kiépített ösvény, szabadtéri "konditermek", és a "társasági bevezető" (az a rész, ahol parkolni lehet, és a játszótér van) zsúfoltságas után megritkul a forgalom, majd szinte teljesen eltűnnek az emberek. Olyan, mint a "Recinto Ferial" (vásárterület), ami egy hatalmas lekövezett terület, ahol a lálek se' jár, csak péntekenként van 8-tól 12-ig piac.
A terület ilyenkor is félelmetesen szép, pedig még nem is indult be komolyabban a tavasz. Persze nyulak, és nyúlfiak vannak bőven, de azok nem csak tavasszal. A tizen akárhanyadik nyúl után az embernek az az érzése, hogy ezek az állatok tényleg nem csinálnak mást, csak esznek, alszanak és dugnak. Láttunk őznyomot, és terepszemléző vércsét is, de csak elvétve. A nyulak ugrálás közben fehéren villogó farkincája viszont állandó látvány volt.
Végigsétáltunk az ösvényen, persze, az általam már ismert kitérőkkel, pélgául a delta felé, és megnéztük a hídpilléreket is. Egészen a gátig sétáltunk, aminek legútobb a másik oldalára érkeztem bringával, és át is kellett kelnem rajta. Itt szeretném reklámozni, hogy egy kicsit pofoztam a bejegyzésen, úgyhogy érdemes lehet még egyszer elolvasni.
Ezúttal csak megbámultuk, aztán elindultunk szépen vissza, a nyulakkal tarkított úton.
Néhány mobilos kép:
 https://picasaweb.google.com/axel.robitz/LosPradosDeLaGuindalera#
És a korábbi képeim:
https://picasaweb.google.com/axel.robitz/BikingGuindalera#

Rezsim

Komolyan! Vajon a spanyolok annyira szeretnek enni, és ezért hívják a fogyókúrát rezsimnek? Ugyanis spanyolul a fogyókúra "regimen". Persze tudjuk mindnyájan, hogy a rezsim, regula, regla, és egyéb szavak a reglum - rend szóból erednek, tehát tulajdonképpen a fogyókura egyfajta rendszabályozott evés.
Na, ezt csináljuk most Roxxal. Csináltunk káposztalevest (ami azonnal megszinezte a botmixeremet), és az érdekes az, hogy nem is olyan vészes. Tulajdonképpen, olyan, mint egy vadas, és simán lehet inni. Így gyorsabban túl van rajta az ember. (o;
Maga a diéta nem nehéz, mert már hozzászoktam, hogy délután 5 előtt nem eszek semmit. Most meg olyan napok vannak, hogy 4 alma, meg a leves, meg saláta és leves. Egy nap lehet krumplit is enni, vasárnap meg rizs van. Mondjuk vasárnapra már olyan éhesek voltuk, mint Paudics Béla, ahogy Krisz  mondaná, így a rizst a legfinomabb formájában, tejberizsként fogyasztottuk. (o: A fogyókúra nehézsége inkább abból állt, hogy a hét 5 napján konditerembe jártunk, és éhesen kicsit nehezebb játszani a 70-80 kilókkal, meg a huszas egykezesekkel.
Egyébként, a fogyókúra kiváló alkalom arra, hogy az ember egy szem mogyorót is tudjon értékelni, amit a kanapé párnája alatt talál.
A ofgyókőra befejeződött, és boldogan jelentem, hogy egy büdös kilót sem fogytam. Azt hiszem, a szervezetem ragaszkodik minden egyes kalóriácskához. Tudom, hogy az ember vagy evésben, vagy mozgásban fogyókúrázik, de semmiképpen nem testépítés közben. Viszont, azt gondolom, hogy minden nap, amit viszonylag egészséges étkezéssel töltesz, a hasznodra válik.
Ha már említettem a testedzést, elmesélem, hogy még Veresen Takácsékhoz jártam konditerembe. Takács Mária olimpiai aranyérmes súlyemelő, és Takács István (az apukája) az edzője, aki nekem is az "edzőm" volt a konditeremben. Itt láttam, olyan esetet, amikor egy vékony kissrác emelgetett olyan sőlyokat, hogy meghajlott a rúd. Itt inkább az erőre, mint a küldőre mentek. Nost valahogy ez a technika megmaradt nálam, mert bár ugyanolyan súlyokkal edzek, mint a terembe járó hurkagyurkák, igyekszem megtartani Axelesen kerekded formáimat. Az egészben a mozgás a lényeg. Még három hét, és kiszabadulok a szabadba, és végre jöhet a kori, bringa, futás. Azért súlyokat emelgetni is vicces néha, csak kicsit unalmas.

Hájtek

A hájtek, vagy High Tech, esetleg csúcstechnika természetesen az új vezeték nélküli billentyűzet + egér kombómra vonatkozik. Még vasárnap, ahogy hazajöttünk a bolti razziából, beüzemeltem. Azaz betettem az elemeket. Az ember meglepődik, mennyi vezeték vesz körül egy számítógépet. Már, ha használja az ember. A laptop egy más tészta, mert az amolyan kempingszámítógép, de ha kényelmesen, és hatékonyan akarod használni, ahhoz sem árt egy töltő, monitor, billentyűzet egér, stb. És máris ott vagy, mint egy asztali gépnél.
Nos én megszabadultam két vezetéktől, ami jó dolog. Főleg a HMI periféria vezetékektől jó megszabadulni (HMI - Human Machine Interface / Ember - Gép Közvetítőeszköz). Azaz az olyan cuccok (és vezetékeik), amik körbevesznek, és folyamatosan piszkálod őket. Billentyűzet, egér, kamera, hangszórók, mikrofon. Ezeknek a vezetékei ott kígyóznak körülötted, és csak foglalják a helyet, és akadályoznak a munkádban, vagy éppen a szórakozásban. Amikor például beleakadsz az egér vezetékébe, ami lerántja a kakódat az asztalról, na az a HMI. (o:
És akkor most néhány szó a lustaságról...
Van nekem ez a TV-m, amin csatornák is vannak, de azokat csak Rox nézi. A számítógépem rá van kötve a TV-re, és ott nézem a filmeket. A probléma az volt, hogy minden alkalommal, ha érdekes  jelenet volt, vagy valamit nem értettem (mindem filmem angolul, vagy spanyolul van), és vissza akartam tekerni a filmet, fel kellett állnom, és odasétálni a billentyűzethez (komoly 1,5 lépés). Ez tarthatatlan állapot volt! Nos, ez most megszűnt! A billentyűzetet odahelyezem magam mellé, és azt csinálok film közben a géppel, amit csak akarok. (o: Csodás. Futurisztikus filmekben szokott lenni, hogy az emberkék kis mindent irányító kütyükkel sétálnak, és kapcsolgatják a villanyt, a képeket, a TV-t, stb. Nos most már tudok mindent csinálni a géppel, akár a konyhából is.
Ezmondatot az ebédlőből yírom, és Rox nem érti, mit csinálok itt. (o:
Szóval, ez egy csoda!