A szombat igazából önmagában nem lett volna olyan rossz. Kellemes reggeli, némi bevásárlás (zöldség, gyümölcs, stb...) aztán takarítás / filmnézés / mosás. Azért írom így, mert ezeket szimultán szoktam végezni. Délután ebéd (furcsa koncepció - délután 3-5 között ebédelni).
Megbeszéltük Seila-val, hogy találkozunk a Templo de Debodnál, mert valami afrikai táncosok tartanak előadást. Jöt egy barátja is aki elég jófej, amúgy szerintem szexuális beállítottságban határeset. Az előadás maga elég uncsi volt, bár a dobolás elég jó volt, de amúgy sak ugrándoztak. Valahol a Capoeira, a Break, és az indiántánc határán volt a dolog, amit csináltak. Amikor vége lett az előadásnak, elsétáltunk a Plaza de España felé, és leültünk egy teraszon dumcsizni. Mivel éhesek is voltunk, kértünk némi harapnivalót. Na ekkor volt az első ballépés. Kikértem, a korábban említett sajtos-curoshagymás pirítóst. Katasztrófa volt. Próbáltam valahogy megszabadulni a cukros hagymától, de hiába.
A beszélgetést hallgattam, de kialakult bennem a gondolat, hogy ezek az emberek nem az én agyhullámaimon mozognak. Amúgy is észrevettem, hogy a spanyolok rengeteget beszélnek, de keveset mondanak. Így már érthető, hogy miért van szükségük állandóan tapas-bárokban ücsörögni. Amúgy a világ ideje nem lenne elég nekik, hogy elmeséljék, hogy 3 megállót mentek a metrón.
Egy másik hátulütője a sok beszédnek az volt, hogy elszaladt az idő, így a mindenféle átszállásokkal együtt, szépen lekéstem az utolsó metrót az Estadio Olimpico-tól. Az utolsó metrók egyébként 1:30-kor indulnak el a végállomásról, de mivel az EO-n zónaváltás, és emiatt átszállás van, az is egy végállomásnak számít.
Gondoltam magamban, hogy nem baj, itt még úgysem jártam (és amúgy is kivágtak az állomásró a záróra miatt), szépen felbattyogtamn a felszinre, ahol kiderült, hogy az állomás neve nagyon találló. Egy olimpiai stadion van itt. Más nincs. Tök sötét, autópályák, ozt annyi. Visszagyalogoltam a Las Musas-hoz, de ott sem volt semmi.
Mit volt, mit tenni, elkezdtem az autóúton gyalogolni Colsada felé. Mivel járda nincs, kicsit veszélyes mutatvány volt, de nem volt más választásom. Szépen gyalogoltam 4-5 km-t, amikoris elértem oda, ahol az út átmegy az A2-es, és a vonatsínek alatt. Itt egy alagút volt, ami amúgy sem tetszett, ráadásul ki is volt téve a tábla, hogy nem lehet gyalog átmenni. Pöpec.
Stoppoltam egy órát, mire egy szabad taxi felvett, és 9 €-ért hazahozott. A vicc az, hogy csak 3 km-re voltam otthontól, de a francos alagút miatt nem tudtam hazagyalogolni. Itt jegyezném meg, hogy úgy tűnik, spanyolországban tilos stoppolni. Volt autó, ami rámdudált, de többnyire csak belehúztak. Még a szabad taxik sem álltak meg, csak egy. Ennek a sofőrje román volt. Ez az, amikor a Karma ad egy taslit.
Éjjel 4-kor kerültem ágyba.
Vasárnap reggelinél még volt egy kissebb meglepetés, amikor kiderült, hogy az itteni 'Tarta de Aceite', amit reggelizéshez vettem, és egy édes ropogós péksütemény, ánizsos! Pfuj.
No comments:
Post a Comment