Nővérsétáltatás

Eltelt a hét, különösebb incidens nélkül. Fogyókúráztunk, és konditerembe jártunk. Nem éppen szerencsés párosítás, de valamit kell csinálnia az embernek éhség ellen, és a testmozgás az egyik ilyen dolog. Vicces egyébként, ahogy az ember szervezete értetlenül néz, hogy most mi is van. (o:
A fogyókúra eredménye -5 kiló izom. A zsír maradt.
A hétvége kiemelkedően pihentető volt. Szombaton takarítottam, amíg Rox a gép előtt ült. Végül sikerült rávennem, hogy felálljon, amíg kiporszívozok körülötte, és ha már felállt, akkor maszatolt egy kicsit a moppal. (o:
Eredetileg szombatra terveztünk egy kis kimozdulást, de aztán itthon maradtunk, és ki tud kevesebbet csinálnit játszottunk. Az eredmény döntetlen volt.
Vasárnap aztán végre felkerekedtünk. Elhatároztam, hogy elviszem Roxot sétálni, és megmutatom neki a környék egyik legjobb területét, a Los Prados de la Guindalera-t (A Guindalera-i Mezőket). Az tulajdonképpen egy sokáig parlagon hevert terület, amit rendesen megbolygattak az útépítések, de tulajdonképpen mezőgazdasági területek közötti természetes közeg. Régebben meséltem az infrastruktúráról, éppen az ebbe a parkba tett látogatásom alkalmával. Nos, a park nem változott sokat. Szépen kiépített ösvény, szabadtéri "konditermek", és a "társasági bevezető" (az a rész, ahol parkolni lehet, és a játszótér van) zsúfoltságas után megritkul a forgalom, majd szinte teljesen eltűnnek az emberek. Olyan, mint a "Recinto Ferial" (vásárterület), ami egy hatalmas lekövezett terület, ahol a lálek se' jár, csak péntekenként van 8-tól 12-ig piac.
A terület ilyenkor is félelmetesen szép, pedig még nem is indult be komolyabban a tavasz. Persze nyulak, és nyúlfiak vannak bőven, de azok nem csak tavasszal. A tizen akárhanyadik nyúl után az embernek az az érzése, hogy ezek az állatok tényleg nem csinálnak mást, csak esznek, alszanak és dugnak. Láttunk őznyomot, és terepszemléző vércsét is, de csak elvétve. A nyulak ugrálás közben fehéren villogó farkincája viszont állandó látvány volt.
Végigsétáltunk az ösvényen, persze, az általam már ismert kitérőkkel, pélgául a delta felé, és megnéztük a hídpilléreket is. Egészen a gátig sétáltunk, aminek legútobb a másik oldalára érkeztem bringával, és át is kellett kelnem rajta. Itt szeretném reklámozni, hogy egy kicsit pofoztam a bejegyzésen, úgyhogy érdemes lehet még egyszer elolvasni.
Ezúttal csak megbámultuk, aztán elindultunk szépen vissza, a nyulakkal tarkított úton.
Néhány mobilos kép:
 https://picasaweb.google.com/axel.robitz/LosPradosDeLaGuindalera#
És a korábbi képeim:
https://picasaweb.google.com/axel.robitz/BikingGuindalera#