Nyilván mindenki ismeri a leghíresebb Patrikot a világon. Bizony! Akiről szó van az nem más, mint SpongyaBob Kockanadrág barátja Patrik. (o:
Az ő tiszteletére tartanak Patrik napot minden évben. Volt valami ír mókus is, aki kiűzte az angolokat Írországból, ezzel felszabadítva őket az elnyomás alól, és megteremtve az ír függetlenséget, és az Ír államot, de ez mellékes.
Szégyen, és gyalázat, de Szent Patrik napját nem tartottam észben, és csak nap közben jöttem rá, hogy az van. A spontán ötletek örömére foglaltam a neten helyet az O'Neill-be, ami egy ír kocsma a Solhoz közel.
Munká után haza, és mivel még volt idő, elszaladtam kondizni is. Utána összeszedtem otthon Roxot, és irány a központ. Nem akartam kocsival menni, mert ki tudja, mi lesz még, és amúgy is ott a metró. Másnap ráadásul munka van, így biztos nem maradunk éjszakábanyúlóan, tehát a metró járható út. Nem úgy mint az ominózus éjszakán...
A Gran Viaig mentünk metróval, mert könyebb volt gyalogolni, mint a Ventas útvesztőin átszállni még egy metróra. Az igazság az, hogy volt egy sejtésem a tömeggel kapcsolatban SZt. Patrik napon egy ír kocsmában, de optimistán szemléltem a világot. Persze, ez elmúlt (mármint az optimizmus), amikor bejutni alig tudtunk a kocsmába. Azért a rend kedvéért, mepréseltük magunkat, de látható volt, hogy mission impossible helyet találni, nem hogy vacsorázni. A foglalást egyébkét interneten keresztül ejtettem meg, és intő jel volt, hogy lehetetlennek bizonyult telefonon megerősíteni azt, mivel a személyzet a tömeg miatt nem hallotta, amit mondok a telefonan.
Vígaszképpen beszélgettem egy kicsit a helyi Szent Patrikkal, aki egy pápának öltözött amerikai csavargó képében jelent meg a kocsma bejáratánál. Nem is sikerült komolyabb eszmecserébe fognom.
A rend kedvéért, megpróbáltunk a Moor's (szintén ír) kocsmába is bejutni, de az is kilátástalan vállalkozás volt, így beértük egy Burger Kinggel. Mivel a gyorskaja hízlal (a szték, és sültkrumpli persze nem, csak a gyorskaja, amire rámondják, hogy hízlal), elatároztuk, hogy kiadósat sétálunk. Hála a google maps-nek, és a madridi korizásoknak, nagyjából képben vagyok, hogy mi hol van, így minimális segítséggel (metrómegállóknál található térkép) végül a Gregorio Marañón-on szálltunk fel a metróra, egy laza 4 kilométeres séta után.
Kimerülten értünk haza, így csak az alvás volt hátra a mai programból. Az O'Neills.be meg majd elmegyünk nem-szent-partik napon.
Hogy miért?
2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.
Thursday, 17 March 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment