Hétfő

Tudom, hogy széleskörűen elterjedt divat utálni a hétfőt, így bizonyára furcsa lesz megtudni, hogy én nem utálom a Hétfőt.
Nem csak azért, mert rendszerint szembehelyzkedem a széleskörűen elterjedt divatokkal, már csak a személyiségemnél fogva is, hanem mert nem látok semmi szörnyűt a hétfőkben. Sokkal kevésbbé kedvelem az unalmas napokat, vagy a hülyehalmozó napokat - amikor az az érzésed, hogy valaki lapáttal dobálja eléd a hülyéket.
Nos, ezen a csodás hétfő reggelen egy hibát követtem el: bőrdzsekit vittem magammal. Mondhatnám, hogy kést rántok, amikor lövöldözés lesz, de ez inkább kályha volt, ventillátor helyett. Egyébként Április 4-éről van szó, és mindenki tudja, hogy "Április 4-ről szóljon az ének, száljon az égen földön át.." vagy mi...
A munkáról ugye nem mesélek, mert azt mindenki unná. A nap közepe felé megéheztem, és mivel nem akartam műzliszeleteken tengődni, rendeltem interneten egy pizzát, majd beültem az autóba, és elhajtottam érte. A pizzát a közeli sétányig vittem sétálva (hence the name - innen a neve), és a felét elfogyasztottam egy padon ülve. Mármint a pizza felét, nem a sétány felét. Közben élveztem a napsütést, bámultam az embereket, és általánosan nem értettem, hogy miért is kéne visszamennem nekem dolgozni. Rájöttem, hogy a pizza után édességként azért akartam egy műzliszeletet enni, amivel tele van az irodában a fiókom, és ez elég meggyőző érv volt, hogy visszahajtsak a munkahelyemre. A pizza másik felét e hűtőbe tettem.
A munkaidő hátralevő részében még bűvészkedtem egy kicsit egy párszáz soros excel táblával, és - mivel ez nem kötötte le a teljes agykapacitásomat - az élet végtelen könnyedségén tűnődtem.
Otthon az elkerülhetetlen NCIS sorozatnézés fogadott, amibe bekapcsolódtam, majd este 8-kor elmentem futni; Roxot a Skype-ra kapcsolódva hagytam. Meglepő módon végigfutottam fél órát, ami olyan 4-5 km lehet. Ez csak azért említásreméltú, mert "szezon elején" nem szoktam egyből ilyen távot egyben lefutni. Meglátjuk, hogy alakul, de ha így megy, megint gyorsan elérem az "5-ös ezreket 10-en", azaz, hogy 10 km-t futok úgy, hogy 5 percenként futok egy kilómétert, tehát 50 perc alatt. Jaj de szakemberül tudok mán beszélni, mi?
A futástól imét rámtört az a nagyon kellemes fáradság, amit az endorfin ad, és ami miatt mindig rájövök, hogy mennyire szar dolog futni, de utána milyen jó már! (o: Otthon konstatáltam, hogy Rox még mindig beszél, és elgondolkodtam rajta, hogy pont pénteken tűnt fel egy érdekes jelenség: 4 egymás utáni telefonhívásom is 6'36" hosszú volt. Vannak dolgok, amikben igazat adok a szterotipiáknak, főleg, amikor a nővérem 1,5 órát beszélget valakivel. (o:
Zuhany, sali, olvasás, alvás, és kedden szuperkorán, szuperfrissen kelés.

Lukasjáték

Leszámítva néhány alkalmat a Collin McRae Rally nevezetű autós játékot, soha nem játszottam a számítógéppel. Valahogy nem alakult ki bennem az, hogy játékra is használható. Igazából többnyire örülök, ha nem kell a képernyőt bámulnom. A napokban viszont felfigyeltem egy játékra, aminek "Portal" a neve, és szenzációsan okos kis játék. Maga az ötlet egyszerű, de nagyszerű, és ami a legfontosabb: nem kell lövöldöznöd benne.
A lényege az, hogy különböző helyzeteken kell átjutni "portálok" segítségével. Maga a portál két lyukból ál, amiken egyszerűen át tudsz járni. Ha például belelősz egy lukat a pafonba, és egyet a padlóba, és belépsz a padlón lévő lyukba, kiesel a plafonon levőből. Ha a padlón lévő lyuk a planon lévő alatt van, akkor végtelen ideig esel lefelé. Ha meg mondjuk két lyuk van a padlón, akkor az egyikbe beugorva kiemelkedsz a másikból.
Itt egy kis okítás angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=ujYcnO0sIks
Nos a hétvégén befejeztem a játékot, ami egyébként sem tartott túl sokáig. Ha jól számolom, úgy 3-4 nap alatt a végére jutottam, és persze nem csak ezt csináltam. Magán,  a teleportálós / interdimenzionális alapelképzelésen kívül nagyon teszett, hogy humoros a játék, és a legofnotsabb, hogy tortát igérnek, ha sikerül befejezned.
Nem sokára megjelenik a második része. Már várom.

Matricáért autótmosok

Talán Woody Allen mondta, hogy elmet egy birkózómérkőzésre, de a tizenhetedik percben kitört egy jégkorongmérkőzés. Nos, én beálltam egy autómosóba, a végén meg kaptam egy mászaki érvényességet igazoló matricát. (o:
De menjünk sorjában, hagy fecsegek kicsit...
A kocsim műszakija Április 29-én jár le, de gondoltam, idejében megkezdem az intézkedést. A gépjárművek műszaki felügyelete Spanyolországban a DGT (Dirección general de Trafico, alias közlekedésfelügyelet) alá tartozik, ahogy a jogosítvány, és az átírások is. Tulajdonképpen, minden forgalmi, és jármű dolog.
A műszaki felügyelet fedőneve ITV - Inspección Technica de Vehículos, azaz járművek műszaki felülvizsgálata. Az eljárás lényege, hogy vannak műhelyek, akik úgy (is) reklámozzák magukat, hogy "Pre - ITV" ami tulajdonképpen a "Felkészítés műszakira".  Miután itt "felkészítették" a kocsidat, mehetsz a vizsgára. Mondanom sem kell, hogy csak az amatőrök (tehát én nem) mennek el egy autószerelő műhelybe, hogy "javítson meg mindent a kocsimon", vagy "nézze már át, és hozza rendben", és természetesen "készítse fel vizsgára".
A dolog szépsége, hogy itt a mászakin adnak egy listát a hibákról, amiket - ha átmentél a vizsgán, javasolnak, hogy javíts ki. Ha nem mentél át, akkor 15 napod van a javításra, aztán mehetsz még egy kört az ITV-n. Ilyenkor nem kell újra vizsgadíjat fizetni.
Nos, minden logikusan gondolkodó ember rájöhet, hogy a legjobb elvinni a kocsit vizsgázni, majd a hibalistával elmenni egy szervizbe, vagy megszerelni otthon - esetleg bérműhelyben - a kocsit. A bárműhely egyébként egy 29 beállásos műhelykomplexum, ahol kibérelehetsz egy boxot minden szerszámmal együtt, és magad szerelheted meg a kocsidat. Feltéve, ha "manitas" vagy. Manitas: kezecskék, azaz ügyeskezű / ezermester. Ha belegondolunk, hogy itt a szerelők óradíja 50-75€, akkor érthető miért létezik bérmáhely óránként 10€-ért.
Még egy titok, ami sok helyen bejön. A vizsgáztatók egész héten gürcölnek, így nyilván szombatra már kicsit elegük van, de boldogok, mert jön a hétvége. Ergo: szombaton kell menni. (o:
Interneten foglaltam időpontot Ápr 2. szombat 12:00-re. Ennél jobban már nem is tudtam kicentizni. (o:
A hét folyamán tervezgettem, hogy ezt meg azt meg kéne nézni, de végül maradtam az eredeti cselnél, hogy majd a műszakin megmondják. A biztonság kedvéért, háromnegyed délben elindultunk, hogy legyen még idő egy kis kocsikázásra. Kimentünk a reptéri útra, és húztam egy pár kövéret a kocsinak, hogy szépen kikormoljam, mert kiégetve kisebb a károsanyag-kibocsátása. Megint meglepődtem, hogy a 90 ló / 177 Nm milyen könnyen 130-ra gyorsítja ezt a másfél tonnát.
Délre megérkeztünk a vizsgahelyszínre, ahol egy perc kérdezősködés után kiderült, hogy egyből mehetek a bődéhoz. A dolog úgy néz ki, hogy bemész egy udvarram, ahol van egy irodaépület, itt lehet bejelentkezni, és itt adják utána a papírokat. Az egész kialakítása egy egyirányú út, ami körbemegy a telepen. Az elején van egy sor bódé, ami olyan, mint az autópályafizető fülkék. Beadod a papírokat, fizetsz 51,80€-t, és kapsz egy vizsgalapot. Továbbhajtasz, beállsz a sorba, és vársz. Ha időpontod van, akkor egy lényegesen rövidebb sorba kell állnod. Előttem 3-an voltak. Maga a vizsga olyan, mint egy kocsimosás, vagy ahogy Rox fogalmazott, mint a Lean gyártás, tehát minden teljesen "futószalagosított". Mész végig a vizsgaposztokon, és mindenhol ellenúriznek valamit. Elsőre megnézik az elektromos cuccokat? index, lámpák, duda, stb. , majd elédtolnak egy fényszóróellenőrzőt is.
A továbbiakban belenéznek a motortérbe, ellenőrzik az olajszintet, és mehetsz az alvázas részhez. (Nyilván az elsődleges ellenőrzések közben figyelnek olyan alapokra, hogy minden lámpád meglegyes, és ilyesmik).
A fékpadnál (szigorúan a saját kis ülésvédőjével, nehogy bekoszolja a kárpitodat) beül a helyedre a vizsgáztató, nehogy furfangos legyél a fékekkel. Félezget, nézegeti a mérőórát, hümmög, majd mehetsz a futóműellenőrzésre. Ezt már egy másik ürge csinálja, gondolom ő ennek a szakija. Ráállsz a futóműpadra, ami megrángatja, megforgatja, megméregeti a kerekeket, futóművet. Közben az emberünk az autó alá settenkedik, és megnézi, mi a helyzet. ha ez megvan, akkor kiállsz a csarnokból, és beállsz egy kisebb műhelybe, ahol kipufogógázt mérnek. Aztán papírozás, és kész vagy.
Az igazság az, hogy kicsit féltem a dologtól, mert egy fórumon olvastam, hogy a Coslada-i ITV-n nagyon szemetek, és a közeli gumis tejel nekik, ezért mindenkire ráfogják, hogy szar a gumija, és menjen újat venni. A fékeket is néha furcsának éreztem, és hát ugye a fényszórók tök csálén álltak még pár héttel ezelőtt is (lásd a Kaméleonautó bejegyzést). Nos a fék valóban kicsit felemás, de egyáltalán nem vészes, a fényszórót meg egyik vásárlás alkalmával a Caprabo mélygarázsában a fal elé állva egy mérőszalag segítségével beállítottam, mert égett a képem, hogy nem elég, hogy nem látom az utat, de még vakítok is. Ki hallott még ilyet?!
Ehhez képest, közölték, hogy a jobb hátso indexem kicsit halványítja a helyzetjezőt, a hátsó fék két oldalán a fékerő picit külbözik (ezt éreztem), és cseréljem ki a bal első égót, mert nem világít a reflektorom (hosszúfény). Aláírás, pecsét, matrica 2012 Április 2-ig.

New skin - Új bőr ...blog, munka, ruha, munkaruha

Az utóbbi időben egy kicsit foglalkoztam a bloggal. Faragtam egy-két bejegyzésen, részletesebbre írtam őket, betettem képeket, és ilyesmik. Egy kicsit untam már ezt a kinézetet, és mivel volt egy kis időm, kisérleteztem kicsit a külsőségekkel.
Az igazság az, hogy, bár tudtam, hogy ez a munka kevesebb felelősséggel, és egyszerűbb feladatokkal jár, nem gondoltam, hogy ennyire laza lesz. Nem mondom, van, hogy esemény van, és akadnak stresszes pillanatok, de még a legsűrűbb napokon is tudom tartani a tempót.
A lényeg, hogy volt időm molyolni a blog kinézetével, képek szerkesztgetésével, és egyéb vicces dolgokkal. Itt jegyezném meg, hogy tudnék ám írni rengeteget, mert az időm bőven engedi, de egyszerűen nem történik semmi. Persze, írhatnám, hogy reggel felkeltem, úgy döntöttem, hogy ez csak tévedés volt, és visszafeküdtem, majd 15 perc múlva megint felkeltem, ezúttal már véglegesen - legalábbis, ami az aznapot illeti - megmosakodtam, kezet mostam, pisiltem, rájöttem, hogy eltévesztettem a sorrendet, és megint kezet mostam, felöltöztem, megláttam magam a tükörben, levetkőztem, eltöltöttem húsz percet egy kevésbbé gyűrött ing keresésével, majd sikerült felöltöznöm, és elindulnom...
Az ingről eszembe is jutott, hogy a minap vasaltam ki vagy 7-8 ingemet, és rájöttem, hogy ez milyen jó dolog. Gyorsan letudja az ember, és így hétköznap nem kell reggel vesződnie. Nem beszélve az energiatakarékosságról, ugyanis így nem kell minden egyes alkalommal megvárni, hogy bemelegedjen a vasaló, és hogy a végén kihüljön.
Egyébként megint szembesültem vele, hogy több cuccom van, mint kellene. A kiköltözés alkalmával ejtett szigorú szanálásnak köszönhetően "már csak" 41 (negyvenegy) ingem van; viszont a vasalás segítségével le tudom szűkíteni az aktuális választások számát.. (o:

Parkos Program

A hétvégére változékony időt mondtak, és így nem tudtuk, hogyan készüljünk. Persze, mindegy hogyan készülünk, a vége többnyire úgyis otthonülés, és pizza. A szokásos vásárlás mellett takarítottunk, és mindenki foglalatoskodott a dolgával. Többnyire hazaviszem a laptopomat, hogy két gép legyen otthon, mert ha Rox nem tud passziánszozni, fészbúkolni, vagy ilyesmit, akkor hiszti van.
Nekem, éppen ellenkezőleg, elegem van a képernyőkből, így maradok a könyveknél. Még szerencse, hogy Dirk Gently Hollisztikus Nyomozóirodája elég hosszú könyv, és még szerencsébb, hogy van második része, illetve egy másik kalandja "A Lélek Hosszú Sötét Teaideje" címmel. Sajnos a memóriám kiemelkedően gyatra, gyakorlatilag nemlétező, de a pillanatnyi szórakozás is simán megéri. Mindenesetre jobb, mint egy felejthető mozi, vagy, ahogy az egyik spanyol humorista mondja, felrakti a fészbúkra egy fényképet egy kutyaszarrol, és figyelni, hogy tíz perc alatt akad legalább öt ember, akinek "tetszik".
Vasárnap már nem tudtunk a négy fal között maradni, így elmentünk a Coslada-ban rendezett nem tudom milyen napokra. Ez egy kicsit soványabb volt, mint gondoltuk. Lehet, hogy azért, mert az embereknek van jobb dolguk is, mint a széllben állni, és kutyákat bámulni. No meg a Magyar kisvárosokhoz képest a Spanyol kisvárosok olyanok, mintha mindig karácsony, vagy valamilyen rendezvény lenne. Azért jót sétáltunk megint, aztán irány haza szipogni. Ja, Forma 1 is volt, jó korán reggel.
Az eseményről Rox Lokálpatrióták című bejegyzésében írt bővebben.

Időtöltés - Az üres idő feltöltése

Említettem (vagy nem), hogy Beával szünetet tartunk, így rengeteg szabadidőm van. Arról is beszéltem, hogy a semmittevés halálos tevékenység, és mivel a szociális életem jelenleg 0, továbbra is a konditerem látogatása a mindennapos program. Persze van bevásárolás, és ilyesmik is.

A jóidő viszont a küszöbön, és végre befejezhetem a súlyok l'art pour l'art emelgetését, és irány a szabad. Újra jön a futás, amivel - mint tudjuk - nem csak izzadságot veszthet az ember, hanem stresszt, gondokat, bánatot. Nekem éppen egyik sincs, így beérem a mozgás élvezetével. Indul a korizás is, amit még kicsit szervezni kell, mert jobb lenne egy korizható helyet keresni a környéken, mint napi 1 órát metrózni a Retiroig, és egy másikat vissza.

És ugye ott van a kerékpározás.

Nem tudom pontosan leírni, hogy mennyire szeretek bringázni. Tudom, hogy mindig azt mondom, hogy csak lefele szeretek jönni, de azért bevallom, hogy még az emelkedő, és az ellenszél is jobb, mint ha nem bringázhatnék. Mindenki tudja, hogy az ellenszél egyedül Tamáska bűne, hiszen csak egyszer kellett azt mondania, hogy "legalább nincs ellenszél", hogy a bringásoknak örök időkig ellenszélben kelljen tekerniük, de ezt most ne rójuk fel neki.

Most, hogy még nem elég hosszúak a nappalok, és meguntam, hogy állandóan be van kapcsolva a TV (szegény Rox gyakorlatilag a TV, és a számítógép képernyőjén kívül nem nagyon lát mást), megint Douglas Adams-et olvasok. A Galaxis Utikalauz Stopposoknak című ötrészes trilógiáját, gondolom, sokan ismerik, de Dirk Gently Hollisztikus Nyomozóirodáját, és a Lélek Hosszú, Sötét Teaidejét nem sokan. Pedig két olyan könyvről van szó, amik talán az utikalauzon is túltesznek. Ha néhány jó részt kéne említenem a könyvből, fel kéne olvasnom az egészet. Douglas Adams egy olyan ember, aki a zsenialitását a humorban éli ki. Nem hiszem, hogy külön fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy az ő könyvei rengeteget alakítottak azon, ahogyan én beszélek, írok, érvelek, viccelek, stb.

Azt hiszem, a bringázás, Douglas Adams könyvei, és a Dire Straits a három legjobb dolog az életemben.

Spanish Special VI. - Juerga

Juerga (huérgá), azaz "buli", "parti", "kocsmázás". Kifejezés: "Ir de juerga"
Azt hiszem, a kocsmázás a legjobb fordítás, mert a Juerga elsősorban azt az eseményt írja le, amikor az ember elmegy inni, hogy másnap ne tudja, miért indult el előző este, ki ez a lány mellette, és miért légkalapálnak a fejében vasárnap hajnapi 13:40-kor.
Természetesen itt is az "alapozással" kezdenek. Összegyűlnek valakinél, ahol tekintélyes mennyiségű alkoholtartalmú italt halmoznak fel, amelyet rövidesen megisznak, tárolási, és helytakarékossági indokokra hivatkozva. Ez természetesen nem történik este 10 előtt, hiszen akkor még vacsoráznak.
A juerga tehát éjfél után kezdődik. A bár, diszkó, vagy más szórakozóhely kiválasztása egy külön tudomány, aminek 3 ága van: véletlenszerű, törzshely, ajánlott. A törzshely a leg nyilvánvalóbb kocsmakiválasztási módszer, bár sűrűn előfordul, hogy egy brigádnak több törzshelye van, vagy két - különböző törzshely-készlettel rendelkező - brigád keveredik. Az ajánlás alapján történő helyválasztás kicsit lutri. A véletlenszerű választás általában a hely tömöttsége alapján történik, és igen, jól gondoljátok, "ha egy hely tömött, akkor biztos jó" alapon a tömeges helyeket célozza. A lényeg az, hogy vagy azért, mert minden törzshelyet végig kell járni, vagy azért, mert az ajánlott hely nem jó, vagy jó, de mégis csak meg kell nézni más helyeket is, vagy mert a tömeget nem bírjuk sokáig - a vége mindig vándorlás. Mint tudjuk, a Spanyol egy elég szórakozáskedvelő nép, ezért rengeteg ember jár el "de juerga", így esténként a szórakozóhelyek tömve vannak, az utcák meg zsúfoltak a szórakozóhelyek között ingázó emberekkel.
Természetesen, van házibuli is, bár ez itt nem olyan megszokott. Ahogy a Spanyolok nem sűrűn főznek/esznek otthon, így nem is buliznak otthon. A házibulik rendszerint rövid idő alatt felkerekednek, hogy valami szórakozóhelyen folytatódjanak, amiről lásd az első pontot.
A harmadik jellemző éjszakai kikapcsolódási mód a "botellón", amit talán üvegezésnek fordíthatnánk, ha nem lenne már egy másik értelmezése ennek a szónak a magyar nyelvben. A lényege roppant egyszerű: megvesznek minden bulihoz szükséges élelmet (csipsz, mogyoró, szotyi (a szotyi elengedhetetlen!), és persze tekintélyes mennyiségű szesz, és az egész bulit kihelyezik valamelyik parkba, vagy más, kevésbbé frekventált helyre. Jellemzően parkba. Az üvegeket, zacsikat, műanyagpoharakat (nagyon jellemző, hosszúkás műanyag poharakat lehet kapni kifejezetten e célra) természetesen szanaszét hagyják a füvön, padokon, bokorban - attól függően ki hol fejezte be az éjszakai szórakozást.
Itt említeném meg újra, hogy mindennemű vendéglátás mocskosul drága Spanyolországban. Szórakozóhelyeken például 3-5 € alatt nincs szeszesital, és akkor még csak a Cubata-t, alias Cuba Libre-t, más nevén rumos kólát emléítettem. És amikor egy pohár ital könnyedén két rugódba kerülhet, akkor hajlasz rá, hogy romantikus hangulatban, a szabad ég alatt, közértben vásárolt termékek segedelmével mondj búcsút az eszednek, és a májadnak, és b@sszál be mint az ökör.
És ahogy az egyik legjobb barátom szokta mondani: "Viszlát ész, holnap találkozunk!"