Rags to Riches - Pedriza, Las Rozas, Divat

Azaz "Rongyokból rongyrázásba", vagy ilyesmi.
A napokban kicsit laposabb lett a munka, mivel egy IBM-es bénázásnak köszönhetően nincs kapcsolatom a céges rendszerrel. Kicsit frusztráló, de ugyanakkor jó, hogy békénhagynak. (o:
Úgy tűnik, jól beállt a "hetirendünk". Hétfő, kedd, csütörtök: konditerem, szerda: kori, péntek: ad-hoc, szombat: vásárlás / Axel-nap, Vasárnap: kirándulás.
A héten pénteken Ikeába mentünk, mert még hiányzott egy komód a konyhából. Egyre jobban álok holmirámolással, és rendtartással. (o:
Ha már arra jártunk, benéztünk a Pedro Del Hierro boltba (Cortefiel), és vettem egy Colombo-s ballonkabátot. (o:
Szombaton bevásároltunk a hónapra, ami érdekes, mert néha úgy érzem, hogy hetente csinálunk "havi" vásárlásokat. De lehet, hogy csak az idő múlik ilyen gyorsan. Délután Roxék moziba mentek (A Király beszédére), én meg filmet néztem (The Mechanic), meg takarítottam / rendet csináltam / mostam.
Vasárnapra már előre kitaláltuk, hogy elmegyünk Manzanares El Real-ba, amit már pár hete halogattunk, mert nem volt olyan jó idő, meg volt - ugye - közben Zaragoza is.
Manzanares El Real egy viszonylag kis város az Embalse de Santillana (Santillana víztározó) partján a Sierra de Madrid lábánál. Idilli környezet: van víz, hegyek, gyönyörű tájak, és rengeteg kiránduló.
Maga a Sierra tulajdonképpen egy hegység sok nemzeti parkkal, és persze Navacerrada-val, ami a helyi "síparadicsom". A környéken nem ritkák a 2000m feletti csúcsok.
Ricardo ajánlásával, mi a Pedriza-t céloztuk meg, ami egy nemzeti parkba foglalt sziklacsoport. A megközelítése igen egyszerű (ez fontos szempont volt, mivel nem ismerjük a környéket), mész a táblák után, majd egy parkolóban hagyod a kocsit (vagy, ha elég korán érsz, akkor kicsit feljebb is mehetsz), és lehet gyalogolni.
Mi is ezt tettük, és kiváló bringázóhelyeken sétáltuk. Volt is sok országutis, és néhány merészebb terepező is.
A végső cél maga a Pedriza volt, ami egy halom óriási szikla egészen érdekes alakokkal, és pozícióban. Mi Beával neki is áltunk sziklákat mászni, Rox meg pihent addig. Csodás kilátás, szikrázó napsütés, tokéletes kirándulóidő, és -hely. Szóval jókat ugrabugráltunk asziklákon, aztán elindultunk visszafelé.
Hát... bringával sokkal jobb lett volna, igaz, hogy nem is tartott volna olyan sokáig. Gondolom, a helyi Downhilleseknek nem ez az edzőterepe, mert a bringások, akiket itt láttam nem voltak túl merészek.
Képek itt
A kocsinál benyomtunk egy-egy szenyát, aztán elindultunk Las Rozas de Madrid felé. Ez az etap szintén tervbe volt véve, mivel Rox már nagyon régen meg akarta nézni Madrid egyik legnagyobb, és legjobbnak mondott outlet-jét.
Nos kinézetre olyasmi, mint a törökbálinti, vagy a pandorfi outletek. Sok márkás bolt, sok puccos nép. Mi pedig megérkezünk bakancsban, meg túracuccban. Egy órával ezelőtt még egy sziklára másztam fel, most meg az Armani boltban szemezek egy csodás öltönnyel, ami ráadásul 300€. Vicc. Majdnem meg is vettem, de sajna már nem férne el otthon. Pedig a zöldön kívül (amit nem is akarok) a kék az egyetlen árnyalat, ami hiányzik az öltönykollekciómból. Mondjuk még egy sötétszürke is elférne a világos Christian Berg (svéd), és a fekete Rebus (olasz) öltönyöm között. És hát ez mégis Armani... De végül nem vettem meg. Helyette vettem két Nautica pólót, és egy csodás ciklámen pulóvert (szintén Nautica). mivel mellényből még hiányzik néhány szín, kiegészítettem most egy Calvin Klein mellénnyel a kollekciómat, szép zöld színben.
Ahogy nézem, végre eljön az én időm is (részben). Extrém, rikító szinek, és végre nem azok a halvány, meg pasztell valamik, amiknek csak gyümölcs nevet tudnak adni. "Sajnos" a másik irányzat a toplák. Gyűrött ing a nadrágon kívül, ami ráadásul a mellény/pulóver alól is kilóg. Ez annyira nem zavar, mert oké, hogy divat, de azért én igyekszem a magam útját járni. Divat a szűk, egyenes szabás, és jó hír, hogy újra a hosszított zakók/öltönyök is visszajöttek. Utcai öltözetben is ingek, valamint mindenféle mintás, és feliratos pólók. Bár a spanyolok nem nagyon Rugby nemzet, azért a különböző Hackett, Ralph Lauren, és egyéb "rögbis" pólók is vannak szépen. Érdekesség még a dupla póló megoldás, azaz, a póló alá nem rövidujjú trikót vesznek, hanem egy másik pólót. A tisztánlátás kedvéért: a póló a gombos, galléros trikó.

Febrerillo Loco

Megint egy kis időjárás, mert az minden évszakban újdonság - eleinte.

Ismerjük, ugye, a nyarat, ami stabil 35-40 fokos meleget tart Júliustól majdnem Szeptember végéig. Az ősz nagyon kellemes évszak, bár itt is elég "vékony sáv", igaz, hogy én mint "Északi" (Nordico) a telet is inkább ősziesnek tartom, lévén, hogy 5 fok körüli az átlagos minimum hőmérséklet. Az itteni időjárási tapasztalataimból tulajdonképpen csak a tavasz hiányzik.
Lemegyek szünetre az udvarra. Ingujjban ácsorgok, és nézem a Nava Serrada havas csúcsait. "Febrerillo Loco" - magyarázza Ricardo. Februárban a téli hidegből napok alatt tavaszi meleg lett. Van vagy húsz fok, szikrázó napsütés, és kiváncsi vagyok, mit nem láttam még.


Víz van, a szökőkutak is kell valamit szórjanak, így valahonnan kell utánpótlás az élet legfontosabb eleméből. Nos az utánpótlás, a helyiektől kapott információim szerint, márciusban és áprilisban érkezik. Abril, aguas mil. Április - tengernyi (ezernyi) víz. Marzo ventoso y abril lluvioso hacen a mayo florido y hermoso. Szeles március, esős április, virágos és szép májust hoz.
Most már tudom: készülhetek a szeles - esős hónapokra. Dceemberben volt némi eső, és egy nap volt olyan felhőszakadás is, amit Magyarországon is ritkán látni. Úgy tőnik, beltéri elfoglaltságot kell találjak két hónapra.
A napk egyébként csendesen telnek. Roxxal járunk gyúrni (Vazze), de szerencsére semmi nem látszik. Biztos már kocka hasam van, és járólap melleim, csak szépen elrejtőznek a péncélajtó vastagságú (de közel sem azonos keménységű)  fókazsír alatt. Ez is egy megtévesztési módszer. Kövérnek, és lomhának látszom, és az is vagyok. Cseles, mi? Lehet, hogy megvan a március - áprilisi program.

A folyamatábrák hadászati stratégiája

A hadászati stratégiák nagyon érdekes dolgok. Itt van mindjárt az a helyzet, amikor meg akarod téveszteni az ellenséget (már akinek van ilyen), de eszedbe jut, hogy mi van, hogy ha éppen erre számít? És mi van, ha arra számít, hogy eszedbe jut, hogy hátha erre számít? A variálás kedvéért még hozzáveszünk egy kis játékelméletet, és máris elveszítettem a fonalat. Azt hiszem, hogy a Világmindenség, és az emberi hülyeség mellett a dolgok bonyolíthatósága is végtelen.
A hadászati stratégiák, és a játékelmélet előnye az, hogy az életben is alkalmazható. Egyik kedvenc ilyen stratégiám Csodabogártól ered a Kelly Hőseiből, és a leginkább az ellenség kétségbeejtésének lehetne nevezni.
"Vanfesték töltetünk. Szép ábrákat kapunk, az ellenség meg frászt."
Ma folyamatábrákat gyártottam. Szép ábrákat készítettem, amitől a projektben résztvevők frászt kapnak majd, ha meglátják. A folyamatábra lényege, hogy végtelenül egyszerű dolgokat jó bonyolultan ábrázolunk, aztán megmagyarázzuk, hogy ez milyen egyszerű. A lényeg viszont abban rejlik, hogy a jó sok ide-oda mutogató nyíl, döntések, és események úgy tüntetik fel a munkát, mintha az hosszú, és fáratságos lenne. A vicc az az egészben, hogy külön programok vannak a piacon arra, hogy még az ilyen folyamatábrákat is pikk-pakk meg lehessen csinálni. A végeredmény az, hogy még a folyamatábra is azt sugallja, hogy azzal is sokat dolgoztál.
A folyamatábrázolás után elmentünk Roxxal Rivas-ba, ahol egy új bevásárlóközpontot fedeztünk fel. Meglepő, hogy Madrid környékén mennyi ilyen van. Az ember elgondolkozik, hogy tényleg szükség van-e ennyi üzletre, de a csúf igazság az, hogy a fogyasztás ijesztő méreteket öltött. Hogy hősiesen harcoljak a fogyasztás ellen (Mint Sir Robin a Gyalog Galoppban, aki bátran elfutott, és hősiesen talpat nyalt), vettem is egy Pedro Del Hierro inget. mert módfelett megtetszett. És még a pénteknek is lehetett ma örülni.

"E" Permiso de conducción

Elmesélek egy kis anek-dotát:

Két cimbora elmegy inni, és súlyosan leittasodnak. Oda se neki, elindulnak kocsival hazafele. Az éppen az útjukba akadó Guardia Civil de Trafico (A polgárőrség forgalmi felügyelete), aki nem ugyanaz, mint a rendőrnek is - nem hogy embernek - alkalmatlan hataloméhes bajkeverőkből álló Magyar polgárőrség, kiszagol valamit, és utánukered, hogy lemeszelje őket. A két cimbora kocsija meglódul, és alapos előnyre tesznek szert. Végül aztán a polgárőrség beéri a kocsit, ami az út szélén parkol, benne a két delikvens. Egyikük hátul ül, a másik pedig ... az anyúsülésen. A volánnál senki.

A címben szereplő felirat a jogosítványomon áll. Az E pedig "España" egész pontosan Reino de España, azaz Spanyol Királyság. A fenti történek csak egy kis szösszenet ami a jogsiról, és közlekedésről folyó beszélgetés kapcsán merült fel.
Meséltem ugye az Elvették a jogsimat című passzusban, hogy elvették a jogsimat. Most visszagondolva, elég fantáziadús címeket adok a mondandómnak. Ugyan az ideiglenes fecnim Április végéig érvényes, a szép új jogsim már meg is jött. Kicsit világosabb árnyalatú a Magyar jogsinál, és a fényképem is albínóra sikerült, de amúgy szinte egyformák. Nem mondom, hogy örülök neki, mint Bródy a személyiének, de azért érdekes érzés.
A másik aktualitás, hogy a kocsit is sikeresen átírták a nevemre, és az is megjött. Itt a forgalmi nem olyan bonyolult: egy zöld, félbehajtott A/5-ös lap, rajta az autó-, és az én adataim. Ilyet én is tudtam volna nyomtatni. (o:
Azt még megjegyezném, hogy a Spanyolok - és más nezetek is, sokszor értetlenek, hogy az E az most España, vagy Europa. Amikor a Magyar jogsimat nézegették, volt, aki megkérdezte, hogy mi az a "H", mert hogy az ő jogsijukon ott van, hogy "E"uropa, de akkor a "H" az mi lehet?
Himalája b@zmeg - gondolta Axel.

A Kaméleon-Autó - esszé a gépjárművek világításmechanikájáról

Éjszakai/esti autózások alkalmával feltűnt, hogy a tompított nagyon magamelé világít. Zaragozaból hazafelé meg aztán különösen finom volt 320 km-t úgy vezetni, hogy az útszéli macskaszemek alapján lövöm be az utat, mint az ősrégi videojátékon, ahol a képernyő két oldalán kígyózó pöttyök jelölik a versenypályát.
Ami még rátett egy lapáttal, az egy furcsa vinnyogó hang volt, amit akkor észleltem, amikor a zaragozai expo parkolójában ráadtam a helyzetjelzőt. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy a fényszóró magasság-állító motorja vinnyog, de tüneti kezelésként sikerül addig állítgatni, amig csend lett. Mivel nem akartam annyiban hagyni a dolgot, vasárnap, Berangere asszisztálása mellett, nekiálltam megszerelni a fényszórókat.
A szakember egyik legfontosabb tudománya abban rejlik, hogy ha szétszed valamit, azt legalább olyan szinten össze is tudja rakni, mint ahogy a szétszedés előtt volt. Jobb esetben jobban. Ehhez tulajdonképpen nem is kell más, mint hogy odafigyeljen, mit honnan szerelt le.
Ezt szem előtt tartva, kiszereltem a lámpatesteket, és szétszedtem a magasságállító mechanikát. A fényszórónak három állítási lehetősége van. Állítócsavarok segítségével a magasságot, és az oldalállást lehet a lámpatestnél állítani. A harmadik lehetőség belülről egy potméter által vezérelt motor segítségével utánállítani a magasságot (ez akkor használatos, ha az autó hátulja leül, amikor megpakolod). Kiderült, hogy a bal oldali fényszóró mozgatómotorja elvesztette a jelet, és a végállás után is próbál állítani a fényszórón, de mivel nincs már út, csak vinnyog. A jobb oldali állítómotor karját meg egyszerűen eltörték, és visszaragasztották, de így sokkal rövidebb lett, így inkább be sem pattintották a helyére, hanem hagyták fityegni az egész lámpaegységet.

 |\  <-- fényszóróegység
 | |      
 | |-----|_|  <-- állító motor
 |/   ^állítókar        

A fenti ábrán látható a működési elv. Ebben a nézetben az állítómotor ( |_| ) jobbra-balra mozgatja az állítókart (----), ami a fényszóróegységet (lámpabúrát + izzókat) billenti.

Az elsődleges szempont az volt, hogy a fényszórót magasabbra állítsam, és rögzítsem amennyire lehet. A bal oldali lámpával nem tudtam semmit csinálni, mivel a magasság-állító mechanika a legmarasabb állásban volt, így majd sötétben az állítócsavarokkal állítok a magasságon. A jobb oldalon kiszereltem a motort, hogy legyen referenciám, ha veszek másikat. A fityegést a fényszóróegység, és az állítómotor váza közé ékelt filmesdobozzal oldottam meg. (Ezért jó, ha valaki elteszi a fényképezőgép-filmek hengeres műanyag dobozait.) Ezáltal viszont a jobb oldali fényszóróm most az egekbe néz, ami miatt a kocsi úgy néz, és úgy néz ki, mint egy kaméleon. Egyik szeme lefele, másik felfele néz. Vicces, de az előttem haladónak idegesítő, így mielőbb megoldom az állítást, és azért azt a filmesdobozt sem tervezem hosszútávú megoldásként alkalmazni.
Érdekes, hogy az ember bármit szerel, akár autón, akár máshol - akár mechanikát, akár elektronikát, a vége mindig ugyanaz: Kalapács, szigszalag, sziloplaszt, hidegvágó, kábelközegelő, és mindenféle műanyag, és egyéb anyagú "valamire biztos jó lesz még" tárgyak alkalmazása.
A szakember

Zaragoza - még egyszer

Amikor Rox kijött hozzám Madridba, már jelezte, hogy a Zaragozai kutyakiállításra nagyon szeretne eljönni, és mivel most úgyis kirándulóidő volt, elvittem, hogy kutyázzon kicsit. Persze jött Berangere is, így Roxot kirakván az expo területén beautóztunk a városba, és városnézéssel töltöttük a napot.

A nap a reggellel indult. (o: A reggel meg úgy indult, hogy rám kellett várni, ami tökéletesen megszokott dolog. Csak akkor kell másra várni, ha valaki nálam felkészültebb is jön. Én vagyok az, aki mindenkinél tovább tököl induláskor, viszont nem kell a határrol visszafordulnia az útleveléért, vagy a fürdőgatyáért. Bízom benne, hogy nem gyengeelméjüek olvassák a naplóm, mindenki érti a szemléltető példát, és senki nem kezd el az EU-ról, és a határok eltörléséről mesélni.

Beültünk a kocsiba, és uzsgyi nekiugrott a Mondi a reggeli 320 km-nek.

Vannak az életben ismétlődő dolgok, és az utazások körül az ilyesmik mintha sűrűsödnének. Pont ugyanezen az útvonalon, és éppen egy Mondiban érkeztem ide azon a viharosba forduló nyári éjszakán. Ugyanezek a városok, szélerőművek, bikák. Még az útmunkálatok is majdnem ugyanezek voltak. Vannak olyan helyek, ahol az embernek az az érzése, hogy folyamatosan túrják az utat. Itt is ilyesmi a helyzet, a különbség csak az, hogy itt a szűkítések, és lezárások azért vannak, mert az egész autópályát újracsinálják pár méterrel arrább.

Így, hogy nincs a kocsiban féltonnányi ingóságom, egész kényelmesen megy a kocsi. Elhagyjuk Alovera-t, és Valdenochest (Éjek Völgye), Trijueque környékén pedig a két lány eldől mint a krumpli, így magam maradok a zenével. Néha-néha magukhoz térnek, megállapítjuk, hogy Medinaceli biztos olasz város, csak valaki átcsempészte ide, aztán megint kóma. Szeretem a csendet. Visszafelé volt egy pont, amikor Berangere (aki már kicsit átvette a spanyolok ordító beszédmódját) annyira magyarázott hátrafelé Roxnak (tehát pont a fülembe), hogy meg is fájdult a fülem.

Az expo Zaragoza dél-nyugati részén van, így csak megyünk tovább, miután kiraktuk Roxot az exponál.

Elsőre az volt az ötlet, hogy valami bevásárlóközpontban hagyjuk a kocsit, és gyaloglunk, de már ismertek.

Szépen bementünk a város központjába, majd meglátván, hogy ott katasztrófális parkolási helyzetek uralkodtak, az ősi folyóparti-város cselhez folyamodtam.

A folyóparti város csel nagyon egyszerű: A legtöbb olyan város, ami folyóparton épül rendelkezik egy frekventáltparttal, meg egy lakóparttal. Bécs, Zaragoza, Cordoba, stb. Budapest kivétel, mert ugye régen két külön város volt, így mindkét oldalra kellett mindenből pakolni. Bécsben például minden a Dunától délre van, így a Duna északi partján kényelmesen lehet parkolni, aztán besétálni a városközpontba. Nos, Zaragozaban is ez történt. Letettük az autót az északi parton, és 5 perc sétával a pilar negyedben voltunk, ami a városközpont, közvetlen a a katedrális környékén.

A nap nagy részét sétálással töltöttük. Ettünk egy fagyit is, és örültünk a 18 fokos melegnek, és a napsütésnek.

Délután 4-5 felé a kocsi felé vettük az irányt, elindultunk, felkaptuk Roxot az exponál, és jött a visszaút. Akutyakiállításon egyébként, azt hiszem, kutyákat állítottak ki, erről Rox blogján lehet bővebben olvasni. (o:

Visszafelé az út még jobban hasonlított az előző alkalomra, mivel akkor is sötétben vezettem Madrid felé.
Képek: https://picasaweb.google.com/axel.robitz/Zaragoza#

Fél tíz körül értünk haza, és némi szüttyögéssel fejeztük be a napot. Lesz Manzanares El Real is.

Atazar

Vártam a szombatot, mert ezt neveztük ki szabad szombatnak. Ennek az a lényege, hogy a csajok elhúznak otthonról, és én végre egyedül lehetek. Az egyedüllétről már meséltem, de hogy ne csak meséljek róla, múlt héten elhajtottam a lányokat moziba, és még tetszett is nekik, úgyhogy rendszeressé tesszük..
Délelőtt elsétáltunk a Mercados Plaza-ba napi dolgokat venni, aztán elvittem Roxot a plenilunio-ba mert oda beszélték meg a mozit Berangere-rel. Ha már ott voltam, vettem parfümöt, mert kifogytam a Hermes-ből. Ezúttal Lolita Lempicka Au Masculin-jára esett a választás. Mivel otthon nem ettünk, beültünk a Puchera de la Abuela-ba, ami elvileg házias jellegű ételeket kínál szigorúan dél-amerikai felszolgálókkal, ahogy a legtöbb étterem. az étel egész jó volt, legalábbis a disznótoros része. (Itt is van hurka-kolbász, párolt káposzta stb.) Volt némi sült hús is, de az elég ízetlenre sikerült. Ezt is kipipáltuk, és véglegesen megállapítottuk, hogy a jövőben gyorskajálda, ázsiai vagy amerikai étteremben eszünk, ha nem otthon. miután megérkezett Berangere, lepasszoltam Roxot, és irány haza. A nagy nyugalmat kihasználva, megtisztogattam a lencséket, így már minden jó - gondoltam én.
Vasárnap reggel, elhatározásunk szerint, elindultunk Patones-be, ami Torrelaguna felett egy kis település. A későbbiekben kiderült, hogy senki nem tudja, miért pont ide jöttünk. Berangere említette korábban, hogy volt itt, és én ezt amolyan reklámnak fogtam fel, hogy ez milyen jó hely. Nos maga patones nem egy nagy was-ist-das, de mi ravaszak voltunk, és szépen átmentünk az Estanque de Atazar-hoz, ami egy nagy víztározó, és a hozzá tartozó Presa de Atazar-hoz, ami a gátja. Nagyon nagy gát ám ez! Csináltam sok képet, amelyeket itt lehet megtekinteni. A nem tól figyelmes szemlélő is láthatja, hogy a lencsetisztítás kevés volt, így fel kell készüljek egy érzékelőtisztításra. Ez a művelet errefelé 55€+Áfa. piha.
Minden esetre a táj csodás volt, az út kellemes, és még volt egy kis hó is. Rengeteg motoros volt, akiket alaphangon szeretek, de az, hogy egyfolytában a motorzúgást lehetett hallani, egy kicsit zavaró volt. Persze, megértem őket, mert ezek a hegyi utak kérik, hogy menjél rajtuk motorral, és ha lehet akkor húzd is neki. A Mondi nem éppen egy sportkupé, de élvezte az utat. (o:
Sétáltunk is egy jót, de nem erőltettük meg magunkat nagyon, mert szegény Roxnak nem annyira megy ez túrázás (nála inkább cammogás), meg úgy egyáltalán ez a mozgás-téma.
Mindent összevetve egy nagyon jó kirándulás volt. Az Escorial-os kirándulással szemben ezúttal nem duplán hoztunk kaját, hanem egyáltalán nem, így csak akkor ettünk, amikor hazaértünk. Illetve a lányok pizzát ettek, mert már ájuldoztak az éhségtől, én meg este csináltam palacsintát.
Azért itt van Rox változata is, ahol én vagyok a gonosz, mert nincs kaja az asztalon mire hazaérünk.
A következő kirándulás Manzanares El Real-ba várható.