A Tengericsillag napja

Nyilván mindenki ismeri a leghíresebb Patrikot a világon. Bizony! Akiről szó van az nem más, mint SpongyaBob Kockanadrág barátja Patrik. (o:
Az ő tiszteletére tartanak Patrik napot minden évben. Volt valami ír mókus is, aki kiűzte az angolokat Írországból, ezzel felszabadítva őket az elnyomás alól, és megteremtve az ír függetlenséget, és az Ír államot, de ez mellékes.

Szégyen, és gyalázat, de Szent Patrik napját nem tartottam észben, és csak nap közben jöttem rá, hogy az van. A spontán ötletek örömére foglaltam a neten helyet az O'Neill-be, ami egy ír kocsma a Solhoz közel.
Munká után haza, és mivel még volt idő, elszaladtam kondizni is. Utána összeszedtem otthon Roxot, és irány a központ. Nem akartam kocsival menni, mert ki tudja, mi lesz még, és amúgy is ott a metró. Másnap ráadásul munka van, így biztos nem maradunk éjszakábanyúlóan, tehát a metró járható út. Nem úgy mint az ominózus éjszakán...
A Gran Viaig mentünk metróval, mert könyebb volt gyalogolni, mint a Ventas útvesztőin átszállni még egy metróra. Az igazság az, hogy volt egy sejtésem a tömeggel kapcsolatban SZt. Patrik napon egy ír kocsmában, de optimistán szemléltem a világot. Persze, ez elmúlt (mármint az optimizmus), amikor bejutni alig tudtunk a kocsmába. Azért a rend kedvéért, mepréseltük magunkat, de látható volt, hogy mission impossible helyet találni, nem hogy vacsorázni. A foglalást egyébkét interneten keresztül ejtettem meg, és intő jel volt, hogy lehetetlennek bizonyult telefonon megerősíteni azt, mivel a személyzet a tömeg miatt nem hallotta, amit mondok a telefonan.
Vígaszképpen beszélgettem egy kicsit a helyi Szent Patrikkal, aki egy pápának öltözött amerikai csavargó képében jelent meg a kocsma bejáratánál. Nem is sikerült komolyabb eszmecserébe fognom.
A rend kedvéért, megpróbáltunk a Moor's (szintén ír) kocsmába is bejutni, de az is kilátástalan vállalkozás volt, így beértük egy Burger Kinggel. Mivel a gyorskaja hízlal (a szték, és sültkrumpli persze nem, csak a gyorskaja, amire rámondják, hogy hízlal), elatároztuk, hogy kiadósat sétálunk. Hála a google maps-nek, és a madridi korizásoknak, nagyjából képben vagyok, hogy mi hol van, így minimális segítséggel (metrómegállóknál található térkép) végül a Gregorio Marañón-on szálltunk fel a metróra, egy laza 4 kilométeres séta után.
Kimerülten értünk haza, így csak az alvás volt hátra a mai programból. Az O'Neills.be meg majd elmegyünk nem-szent-partik napon.

Nővérsétáltatás

Eltelt a hét, különösebb incidens nélkül. Fogyókúráztunk, és konditerembe jártunk. Nem éppen szerencsés párosítás, de valamit kell csinálnia az embernek éhség ellen, és a testmozgás az egyik ilyen dolog. Vicces egyébként, ahogy az ember szervezete értetlenül néz, hogy most mi is van. (o:
A fogyókúra eredménye -5 kiló izom. A zsír maradt.
A hétvége kiemelkedően pihentető volt. Szombaton takarítottam, amíg Rox a gép előtt ült. Végül sikerült rávennem, hogy felálljon, amíg kiporszívozok körülötte, és ha már felállt, akkor maszatolt egy kicsit a moppal. (o:
Eredetileg szombatra terveztünk egy kis kimozdulást, de aztán itthon maradtunk, és ki tud kevesebbet csinálnit játszottunk. Az eredmény döntetlen volt.
Vasárnap aztán végre felkerekedtünk. Elhatároztam, hogy elviszem Roxot sétálni, és megmutatom neki a környék egyik legjobb területét, a Los Prados de la Guindalera-t (A Guindalera-i Mezőket). Az tulajdonképpen egy sokáig parlagon hevert terület, amit rendesen megbolygattak az útépítések, de tulajdonképpen mezőgazdasági területek közötti természetes közeg. Régebben meséltem az infrastruktúráról, éppen az ebbe a parkba tett látogatásom alkalmával. Nos, a park nem változott sokat. Szépen kiépített ösvény, szabadtéri "konditermek", és a "társasági bevezető" (az a rész, ahol parkolni lehet, és a játszótér van) zsúfoltságas után megritkul a forgalom, majd szinte teljesen eltűnnek az emberek. Olyan, mint a "Recinto Ferial" (vásárterület), ami egy hatalmas lekövezett terület, ahol a lálek se' jár, csak péntekenként van 8-tól 12-ig piac.
A terület ilyenkor is félelmetesen szép, pedig még nem is indult be komolyabban a tavasz. Persze nyulak, és nyúlfiak vannak bőven, de azok nem csak tavasszal. A tizen akárhanyadik nyúl után az embernek az az érzése, hogy ezek az állatok tényleg nem csinálnak mást, csak esznek, alszanak és dugnak. Láttunk őznyomot, és terepszemléző vércsét is, de csak elvétve. A nyulak ugrálás közben fehéren villogó farkincája viszont állandó látvány volt.
Végigsétáltunk az ösvényen, persze, az általam már ismert kitérőkkel, pélgául a delta felé, és megnéztük a hídpilléreket is. Egészen a gátig sétáltunk, aminek legútobb a másik oldalára érkeztem bringával, és át is kellett kelnem rajta. Itt szeretném reklámozni, hogy egy kicsit pofoztam a bejegyzésen, úgyhogy érdemes lehet még egyszer elolvasni.
Ezúttal csak megbámultuk, aztán elindultunk szépen vissza, a nyulakkal tarkított úton.
Néhány mobilos kép:
 https://picasaweb.google.com/axel.robitz/LosPradosDeLaGuindalera#
És a korábbi képeim:
https://picasaweb.google.com/axel.robitz/BikingGuindalera#

Rezsim

Komolyan! Vajon a spanyolok annyira szeretnek enni, és ezért hívják a fogyókúrát rezsimnek? Ugyanis spanyolul a fogyókúra "regimen". Persze tudjuk mindnyájan, hogy a rezsim, regula, regla, és egyéb szavak a reglum - rend szóból erednek, tehát tulajdonképpen a fogyókura egyfajta rendszabályozott evés.
Na, ezt csináljuk most Roxxal. Csináltunk káposztalevest (ami azonnal megszinezte a botmixeremet), és az érdekes az, hogy nem is olyan vészes. Tulajdonképpen, olyan, mint egy vadas, és simán lehet inni. Így gyorsabban túl van rajta az ember. (o;
Maga a diéta nem nehéz, mert már hozzászoktam, hogy délután 5 előtt nem eszek semmit. Most meg olyan napok vannak, hogy 4 alma, meg a leves, meg saláta és leves. Egy nap lehet krumplit is enni, vasárnap meg rizs van. Mondjuk vasárnapra már olyan éhesek voltuk, mint Paudics Béla, ahogy Krisz  mondaná, így a rizst a legfinomabb formájában, tejberizsként fogyasztottuk. (o: A fogyókúra nehézsége inkább abból állt, hogy a hét 5 napján konditerembe jártunk, és éhesen kicsit nehezebb játszani a 70-80 kilókkal, meg a huszas egykezesekkel.
Egyébként, a fogyókúra kiváló alkalom arra, hogy az ember egy szem mogyorót is tudjon értékelni, amit a kanapé párnája alatt talál.
A ofgyókőra befejeződött, és boldogan jelentem, hogy egy büdös kilót sem fogytam. Azt hiszem, a szervezetem ragaszkodik minden egyes kalóriácskához. Tudom, hogy az ember vagy evésben, vagy mozgásban fogyókúrázik, de semmiképpen nem testépítés közben. Viszont, azt gondolom, hogy minden nap, amit viszonylag egészséges étkezéssel töltesz, a hasznodra válik.
Ha már említettem a testedzést, elmesélem, hogy még Veresen Takácsékhoz jártam konditerembe. Takács Mária olimpiai aranyérmes súlyemelő, és Takács István (az apukája) az edzője, aki nekem is az "edzőm" volt a konditeremben. Itt láttam, olyan esetet, amikor egy vékony kissrác emelgetett olyan sőlyokat, hogy meghajlott a rúd. Itt inkább az erőre, mint a küldőre mentek. Nost valahogy ez a technika megmaradt nálam, mert bár ugyanolyan súlyokkal edzek, mint a terembe járó hurkagyurkák, igyekszem megtartani Axelesen kerekded formáimat. Az egészben a mozgás a lényeg. Még három hét, és kiszabadulok a szabadba, és végre jöhet a kori, bringa, futás. Azért súlyokat emelgetni is vicces néha, csak kicsit unalmas.

Hájtek

A hájtek, vagy High Tech, esetleg csúcstechnika természetesen az új vezeték nélküli billentyűzet + egér kombómra vonatkozik. Még vasárnap, ahogy hazajöttünk a bolti razziából, beüzemeltem. Azaz betettem az elemeket. Az ember meglepődik, mennyi vezeték vesz körül egy számítógépet. Már, ha használja az ember. A laptop egy más tészta, mert az amolyan kempingszámítógép, de ha kényelmesen, és hatékonyan akarod használni, ahhoz sem árt egy töltő, monitor, billentyűzet egér, stb. És máris ott vagy, mint egy asztali gépnél.
Nos én megszabadultam két vezetéktől, ami jó dolog. Főleg a HMI periféria vezetékektől jó megszabadulni (HMI - Human Machine Interface / Ember - Gép Közvetítőeszköz). Azaz az olyan cuccok (és vezetékeik), amik körbevesznek, és folyamatosan piszkálod őket. Billentyűzet, egér, kamera, hangszórók, mikrofon. Ezeknek a vezetékei ott kígyóznak körülötted, és csak foglalják a helyet, és akadályoznak a munkádban, vagy éppen a szórakozásban. Amikor például beleakadsz az egér vezetékébe, ami lerántja a kakódat az asztalról, na az a HMI. (o:
És akkor most néhány szó a lustaságról...
Van nekem ez a TV-m, amin csatornák is vannak, de azokat csak Rox nézi. A számítógépem rá van kötve a TV-re, és ott nézem a filmeket. A probléma az volt, hogy minden alkalommal, ha érdekes  jelenet volt, vagy valamit nem értettem (mindem filmem angolul, vagy spanyolul van), és vissza akartam tekerni a filmet, fel kellett állnom, és odasétálni a billentyűzethez (komoly 1,5 lépés). Ez tarthatatlan állapot volt! Nos, ez most megszűnt! A billentyűzetet odahelyezem magam mellé, és azt csinálok film közben a géppel, amit csak akarok. (o: Csodás. Futurisztikus filmekben szokott lenni, hogy az emberkék kis mindent irányító kütyükkel sétálnak, és kapcsolgatják a villanyt, a képeket, a TV-t, stb. Nos most már tudok mindent csinálni a géppel, akár a konyhából is.
Ezmondatot az ebédlőből yírom, és Rox nem érti, mit csinálok itt. (o:
Szóval, ez egy csoda!

Megint pufi, és a kor csodája

Általában odafigyelek arra, hogy mit eszek, és szerencsére nem csak húson meg kruplin tudok élni. Ettől függetlenül van, hogy úgy érzem, kicsit meg kell húzni a nadrágszíjjat, illetve, hogy éppenséggel nem tudom addig a furatig húzni a szíjjat, amíg szeretném. Van egy határ, amíg nem zavar a pocak, és úgy általánosságban nem szoktam törődni a küldődégekkel, de amikor már kényelmetlen a kövérség, akkor tenni kell valamit. Ha felbuksz cipőkötés közben, vagy az űgyon égnek meredt lábakkal kapálózva húzod fel a zoknit, akkor tenni kell valamit. Illetve nem-tenni kell az evést.Elhatároztam, hogy fogyókúrázok egyet. Ez nálam pont olyan egyszerűen megy, ahogy Tibi is mondta egyszer: ha eszek hízok, ha nem eszek fogyok. A nem evéshez viszont kell egy-két dolgot venni. Igazából nem is nagyon szoktam hízlaló dolgokat venni, de azért egy-egy csipsz beugrik néha a bevásárlókocsiba, és van ugye rizs, krumpli, némi édesség is otthon, és Rox kedvéért tészta. A fogyókúrához viszont speckó cuccok kellenek, mint káposzta zöldség, és hasonló szörnyűségek. Szóval, adott volt a feladat: botmixert venni, zöldségeket venni, lógni egy kicsit szenvedés előtt, és bezabálni.
Erre a legalkalmasabb hely a Plenilunio.
Mondhatnám, hogy a legközelebbi pláza lévén, amolyan törzshely lett a "Pleni". Nagyjából tudom, mit lehet várni tőle, és a boltok között is jól eligazodom. ennek megfelelően inkább lődörögtünk, mint kirakatot néztünk. Persze, az ilyen alkalmak jók arra, hogy az ember felmérje, miből mi a kínálat, és amikor oda kerül a sor, akkor már nem kell keresgélni. Például, ha öltönyt veszek majd, tudni fogom, hogy Las Rozasba kell mennem az Armani öltönyömért, a Corte Inglésbe a Pulsar órámért, és a Decathlone-ba a kondigépért. Nos a turmixgépet egy szempillantás alatt megvettem, és ha már arra jártam, megvettem a szűrőt a gépre, mert zavart, hogy tejes a kép, ha egy kicsit is a nap felé fényképezek. Végre elérkezettnek tűnt a pillanat, hogy a régen kinézett klaviatúra + egér párost is beszerezzem, természetesen vezeték nélküli változatban. Erre igazából a filmnézés miatt került sor, és persze azért, mert bent is vezeték nélküli egerem van, és nagyon szórakoztat, hogy a seggemen is tudok vele "kurzorálni", vagy éppen az asztalra tehénkedve teljesen kinyújtott kézzel. Mindezt anélkül, hogy a vezetéket rángatnám, mert hogy az nincs. A benti egérnek, mondjuk, havonta lemerül az eleme, de amit én vettem az Logitech, így ez nem fordulhat elő.
Az eredeti terv szerint a jövendő fogyókúrára is be akartunk vásárolni, de a Mercadona nem volt nyitva, ami érdekes, mert a hónap első vasárnapján azért nyitva szokott lenni minden. Más vasárnapokon nem, ahogy ezt írtam már. A megoldás persze az lesz, hogy a fogyókúrát stílusosan kezdjük, és egyszerűen nem eszünk semmit. (o:
A beszerzések után, ismét a Sushi Tokyoban kötöttünk ki, de ezúttal valahogy nem ettülk annyira halálra magunkat. Most, hogy kiderült, akármikor ehetnénk itt, már nem igyekszünk egy evés alkalmával pótolni / tartalékolni mindent, amit nem tudunk majd enni egy ideig. Főleg, mivel az "egy ideig" pont addíg tart, amig a kedvünk tartja.

Csak hogy tiszta legyen a kép

Kaptam ugye Anikótól ezt a csodálatos Canon EOS D20 fényképezőgépet, ami a csodás élmények magasszintű megörökítése mellett arra is jó, hogy sokat foglalkozhassak vele, és legyen mivel múlatnom az időmet, valamint hogy megőszüljek. Még nem találtam ki, hogy tudom meghálálni neki, de azóta ezen gondolkodom. Csendben szövögetem terveimet... höhöhö...
Az egy másik kérdés, hogy nem is tudok vele rendesen fényképezni, és az ujjaim is csak azért nem lóg bele a képekbe, mert olyan hosszú az objektív, de meggyőződésem, hogy a hobbik 60%-a (ha nem több) azért születik, hogy piszkálhassuk hobbink tárgyát, és nem azért, hogy effektíve használjuk. (o:
Tudok - nem tudok, elkezdtem fényképeket csinálni a géppel, amolyan P&S módra (point and shoot - meglátsz valami, és lefényképezed, minimális állítgatással).
Van nekem az ominózus 28 éves Pentax gépem egy 18 - 35-ös, és egy 80-200-as objektívvel, ami részben bonyolultabb, részben egyszerűbb ezeknél a digitális csodáknál.

Egy 28 éves gép is tud

 Bonyolultabb, mert ha itt rontasz azt nem törlöd ki, helyette viszont komoly pénzbe kerül. Aztán persze, mindent kézzel kell csinálnod. Nincs auto fókusz, sem más állítások. Nincs kijelző, amin láthatod, milyen lesz a kép. Van egy keresőben  abban egy fénymérő (A Pentax K1000-es korának egyik legtutibb gépe volt), és a fókuszálást segíti egy prizma (ami nem éles, az kikockásodik). A többit oldd meg te. Mindig tudni, milyen ISO van, milyen zársebesség, felhúzni (!) a gépet, kézzel fókuszálni, fényt ellenőrizni, filmet fűzni, ésatöbbi. Azért nagyon jó képek születtek vele.Az egyszerűség abban merült ki, hogy nem volt menüje. (o:
Szóval első körben el is szaladtam az állításokkal. Valahol a második - harmadik nap környékén már olyan képet is sikerült csinálnom amin látszott valami. (o: A többi az mind sötét volt. El tudom képzelni, ahogy Anikó áll a postán készen, hogy feladja a csomagot, és hirtelen gonoszan mosolyogni kezd, mejd úgy elállítja a fényképeződ, hogy csak na. Emlékeztek rá, hogy régen volt az a kiszúrás, hogy átállították görög, vagy török nyelvre a tefefont? Na ez a 21. századi változata lehet annak. Azért idővel rájöttem, hogy egyszerűbb nem állítani semmit, csak azt, amit a Pentax-szal is állítanék, és így már majdnem jó.
Az első látható képeken több is látható volt, mint akartam, mert az érzékelő valamiért koszos volt. Tuti tipp: Ha sikeres fotoművész szeretnél lenni, mint az unokahúgom, koszold be az érzékelődet. (o: De komolyan! Ilyen érzékelővel csinál képeket, aztán kiállításai vannak Ausztriában, meg mittoménhol.  Na mindegy. Lehet, hogy fényképezni is tud.

Szösz - a biológiai kosz az érzékelőn

A kedvenc koszom, egy kis kettes ("2") alakú szösz volt, amit el is neveztem Szösznek. Leginkébb azért, mert emlékeztetett a mikroszkópban látható mikrobiológiai látványra. Mármint azért adtam neki nevet, mert élőlényre emlékeztetett. Arról most ne ejtsünk szót, hogy milyen elmeállapot jellemző arra, aki nevet ad egy kosznak a képen. Persze "Szösz"-nek voltak társai is, és komolyan zavaró volt. Uzsi, például, a rá jellemző tapintatossággal semmi mást nem mondott a képekről, csak azt, hogy  koszos a lencse, vigyem el kitisztíttatni. Hogy milyen képeket csináltam, azt tőle nem tudnám meg. (o: Koszosakat. (o:

A lényeg, hogy ki kellett tisztítani a gépet. Na most egy digitális tükörreflexes fényképezőgép nem szőnyeg, így nem lehet egyszerűen kiporolni. Első körben nekiálltam szakembert keresni, akire rábízhatom a feladatot. Közeli és távoli fotós boltok - múhelyek, internet, telefonálgatás. Eredmény: kitisztítják potom 60€-ért, és pár napba telik, plusz a műhely valami baromi messze van.Pontosan tisztában vagyok vele, hogy az autószerelés nem minden tekintetben finommechanika, de van hasonlóság: oda kell figyelni, körültekintően dolgozni, és semmit nem összetörni. Utánaolvastam a neten ennek a tisztítás-dolognak, és az volt az általános nézet, hogy meg lehet házilag is tisztítani, csak baromira oda kell figyelni. Tamáska javaslatára vettem egy lenspen-t (tisztítóceruza), és vettem egy külön géptisztításra való készletet is. Fúvóka, tisztítólötty, és -kendő. Elolvastam a neten néhány szakember útmutatását, és nekiálltam a nagy feladatnak.Szépen megtisztítottam az objektívlencséket, elől - hátul, kifújtam a port a gépből, és persze közben folyamatosan készítettem az ellenőrzőképeket. Szösz enm tágított.Elkerülhetetlennek látszott, hogy az érzékelőt is meg kelljen tisztítanom. Teremtettem gyorsan laboratóriumi körülményeket, és hozzáláttam nagyon óvatosan az érzékelő tisztításának. Elsőre szép eredményeket értem el, de valahogy nem volt az igazi. A kosz eltűnt, de csíkot hagyott a tisztítófolyafék.Az érzékelő elég mélyen van a géptestben, ezért a tisztításhoz az ablakpucoló, és a nőgyógyász tulajdonságait kell magáraöltenie az embernek. Némi próbálkozás után kiderült, hogy a tisztítókészlet alkalmatlan erre a feladtra. Találékonyságra is szükség volt. Utánaolvastam a profi érzékelő-tiztító szerek összetételének, és rájöttem a megoldásra. Remélem, Anikó ezt nem olvassa el. Ablakpucoló lötty, és fültisztítópálca. Az ablakpucoló összetevői megegyeznek a lencse-, és érzékelőtisztító összetevőivel, de nincs bennük szappan, pontosabban az a zselésítőszer, ami megakadályozza, hogy túl folyósak legyenek, és egyben nyomot hagy mindenen. Egy negyed csepp ablaktisztítót tettem egy szösztelenített fültisztító pálcára, és nagyon óvatosan egy irányba húzva, megtisztítottam az érzékelőt. Utánajárás, óvatosság, körültekintés. Most már nincs kosz a képeken, és a gép is tökéletesen működik.

Előtte                                            Utána

Carneval de Madrid

A héten minden nap konditeremben voltam. ÍEz ngayon jól hangozhat, de nem kell aggódni, nincs eredménye. Inkább csak azért vagyok ott, hogy ne otthon egyek. (o:
Ennek megfelelően ingerszegény volt a hét, de szerencsére jött a Madrid Carnaval (nem fordítom le), és némi kétellyel neki is vágtunk a dolognak szombaton. Hozzátenném, hogy a Cabalgata de los Reyes, amiről korábban írtam már, nagyon tetszett, de hideg volt, és iszonyatosan tömeges.
Szóval szombaton végre nem konditerem volt. Reggel kitakarítottunk, majd úgy időzítettük az indulást, hogy ebédre (du. 2) érjünk be, és így is lett. Megebédeltünk a Kentucky-ban (a Spanyol kaja kontra Kentucky-ról a Pufirizsában már meséltem, és Rox is részletesen írt róla.). Úgy döntöttünk, hogy a kaja után, én dohányzom (mindig így döntök), és járkálunk egyet a városban. Úgy csinálunk majd, mint a túristák. Rox gyorsan beszerzett egy Carnaval programfüzetet, és abból megtudtuk, hogy 7-kor kezdődik a mulatság. Mivel bőven volt még időnk, rendeztünk egy gyors kis városnézést. Gran Via, Callao, Preciados, Sol, Arenal (Starbucks Roxnak), Calle Mayor, Plaza Mayor, Opera, megint Arenal, megint Sol, Jerónimo,  Cánovas del Castillo, és a Prado mellett irány a Retiro, mert innen indul a buli. Tökéletesen időzítettünk, mert pont az indulásra érkeztünk (ééértitek? indulásra - érkeztünk. Ez nagyon jó!).
Na én egyből besz@rtam, olyan jól indult az egész egy olyan dobos bandával...! Mindjárt mondom is.
Maga a karnevál, mert ugye erről van szó, ha eddig valaki nem tudta volna lefordítani a Carnaval-t, nagyon hasonlított a Cabalgata-ra. Tulajdonképpen egy óriási felvonulás Madrid főbb utcáin. Mutatványosok, táncosok, érdekességek, és így tovább. A Cabalgatan nekem a franciák tetszetek a legjobban, akiket sajna nem sikerült lefényképeznem közelről, egyrészt mert olyan tömeg volt, másrészt megt pont kifogyott a film a gépből. Azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban azt szeretem a legjobban, hogy olyan dolgokat láthatok, amik a fantáziának valami egészen távoli zugában keletkezhetnek. A másik számomra kedves dolog, hogy megnyugszom, hogy nem csak én vagyok ilyen agyament.
Szóval a felvonulás egy fekete dobos osztaggal indult. Nem tudom másképpen nevezni őket. Tüntetés-oszlató szerű fekete ruhába öltözött emberek menetelve doboltak, de valami olyan jó ütemben, és ütemet, hogy ha mást nem is látok az egészből, már úgy is megérte volna. Kicsit robotokra hasonlítottak, egyszerre léptek valami nagyon furcsa koreográfia szerint, és közben félelmetesen jó ütemet nyomtak. A nevük egyébként Dadadang Percussioni és Olaszok. http://www.dadadang.it/web/index_eng.php
Sikerült felvennem őket videóra, itt és itt tekinthető meg a felvétel.
Innentől kezdve már nem is nagyon érdekelt a felvonulás többi része, és Rox sem mutatott nagy érdeklődést más iránt, így végigkövettők a dobosokat. Az útvonal a Retiro-ból a Puerta de Alcalá mellett, a Banco de España felé, majd a Paseo de los Recoletoson vezetett egészen a Colón-ig. A Colón-nál aztán megálltunk, és megvártuk a többi felvonulót (nem. ezek nem olyan felvonulók voltak, mint Magyarországon Május 1-én, akiket a Markos-Nádas duó is bemutat).
Na azért a többiek sem voltak kismiskák. Itt szeretném elmondani, hogy a gólyaláb önmagában már nem kunszt. Egyrészt mert kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki tud gólyalábon járni, aki megpróbálja, másrészt, mert már túl sokan csináltak belőle produkciót. Így most egészen új dolgok indultak el. Volt például gólyalábas görkoris, és ami nekem nagyon tetszett, egy "mad-mex"-szerű csapat, akik gólyalábon meneteltek, valami őslény-szerű dologgal maguk körül, amitől olyan volt az egész, mintha gép-őslényeken motoroznának. Értitek már, miért mondom, hogy szeretem az elszált dolgokat? "Gép őslényen motorozni", és még így sem tudom megfogni a szürrealitását a dolognak.
Volt persze a karneválokra jellemző táncos felvonulás is, ami kicsit kiábrándító volt. Egy-egy táncos csapan mögött ment egy autó, ami bazi nagy hangszórókat vitt, és iszonyúan torzított zenét bömböltetett. Volt egy dél-amerikai asszonyokból álló tánccsoport, ami inkább szánalmas volt, mint szórakoztató, és néhány nagyon fiatal kislányból álló csoport. Ez utóbbi meg inkább a pedofiloknak kedvezett. Nekem nem annyir atetszik, amikor tizenéves kislányokat akarnak "szexinek" eladni tangában, alig valami felsőben, és mindezt 12 fokban.Volt aztán további zene is, például egy zenekar (két gitáros, és egy dobos), akik egy nagy kerék három pontján ültek, és ahogy a kerék forgott, a székeik óriáskerék-szerűen kerülgették egymást. Szóval a karnevál nem olyan volt, mint Rióban, de mindenképpen nagyon érdekes volt. Ilyenkor mindig kiváncsi vagyok, hogy ezek az emberek honnan jönnek elő, és milyen életekbe bújnak vissza, amikor nem engem szórakoztatnak...
Képek itt.