Mégpedig elég sűrű, és meghatározó napok.
Spanyolországban a Húsvét előtti csütörtök, és a péntek (Nagypéntek) a munkaszüneti napok, és nem a hétfő. Említettem, hogy volt egy nagyobb darab munka, amit végül sikerült befejeznem, de még ezzel kapcsolatban volt egy üzleti utam Magyarországra. Ha már amúgy is ott vagyok, arra gondoltam, hogy egy kicsit több időt is tölthetnék szülőföldemen, és sikerült is megtoldani az utazást. Ez azt jelentette, hogy Április 21., csütörtöktől már nem dolgozom, de csak szombaton utazok, és következő csütörtökön jövök haza. Ennek fényében a háromnapos rövid hét állt rendelkezésre, hogy mindent rendben hagyjak itt. Mivel Rox 20-án ment haza, és csak 15-én (pénteken) kapta meg a NIE-t, neki is sűrű progi volt a hét ezen három napján.
Ami engem illet, azt is megtudtam, mekkora a tűréshatárom.
A hétfő viszonylag szokványosan telt, aztán keddre már kiürült az idora, így én is eljöttem korábban. Rox nézegetett házakat, amiket bérelhetnének, és most volt egy, amit meg szeretett volna nézni, így kocsiba ültünk, és megnéztük. Egy Madridtól távoleső kisvárostól távoleső falutól távoleső részen volt, és még elég rozzant is. Szóval egyértelmű nem volt Rox döntése.
Azt hiszem, hogy a jót tényleg piszok könnyen meg lehet szokni. Roxxal 34 évig éltünk egy fedél alatt, és nagyon jól kijöttünk mindig. Viszont elég volt fél év, hogy teljesen elszokjak a társaságtól, és természetessé váljon, hogy egyedül vagyok. Mindig is szerettem az egyedüllétet, és amikor végre egy teljes lakás áll a rendelkezésemre, nehéz elviselni, ha kerülgetni kell valakit. Úgy tűnik, nekem pont ez a három hónap volt a határ, amivel még elboldogulok. A három nap alatt volt néhány összezördülésünk, és én már nagyon vártam a 20-át.
Szerdán aztán kivittem Roxot a reptérre, és hazamentem élvezni a magányt.
Este még beszéltem Berangere-rel, aki végre kibökte, hogy a szünetet éppen azért akarta, hogy megvárhassa, amíg újra egyedül vagyok a lakásban, de lássuk meg, hogy 2 hónap szünet - bármilyen indokból is - már szakítás.
A csütörtök egésznapos takarítással telt, amit pénteken reggel befejeztem. Péntek délután pakoltam be, és bár szerettem volna korán lefeküdni, éjjel kettőkor sikerült ágyba jutnom.
Hogy miért?
2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.
Friday, 22 April 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment