Levezetés

A cullerai hétvége után jól jött a munkahely, hogy egy kicsit kipihenjem magam. Nem azért, mert a tengerparton fekvés, és a lányok cickóinak bámulása olyan kimerítő, hanem inlább a sok gyaloglás, ami kicsit kikészítette a bokámat, és a vezetés miatt. Persze, a munka ment rendesen, de az messze nem vesz ki az emberből olyan sokat. Gondolkodok, döntök, e-mailt írok, telefonálok, vitázok, meggyőzök, meggyőznek, stb. Semmi komoly.
Jobban aggasztott, hogy a bokám fájt, és nem igazán ment a futás. Néhány napon azért elmentem futni, de  sántikálva nyilván nem az igazi.
A héten nem is iagzán volt komolyabb történés. Rox megkapta a NIE-jét, amivel el tud kezdeni állást leresni. Kicsit rosszul jött ki az időzítés, de most ez van. Az ittlétét illetően azt hiszem, hogy pont a határvonalon volt ez a 3 hónap, amíg nálam lakott, mert így a végefelé már kicsit nehezen vettük egymást. Persze, harminc évid egy fedél alatt laktunk, így nincsenek komoly pengeváltások, inkább csak surlódunk.
A hét végére azért lette esemény. Voltunk vásárolni pénteken, aztán szombaton az F1 után bementünk a központba. Ez magában nem lenne esemény, de ha minden nap dolgozok, délutánonként meg nincs komolyabb változatosság, akkor ez is valami. Elsőre beugrottam Beához, leadni neki a cuccait, aztán irány El Carmen. Ez a Plaza de Toroshoz közel eső metrómegálló, gyakorlatilag a Ventas / Concepción környéke, ami a Ciudad Lineal része. Tulajdonképpen olyan, mintha az Amerikai úton parkoltam volna. Innen végigsétáltunk az Alcalan, és mivel a sportboltba indultunk nekem bakancsot nézni, meg azt a kis kütyüt, amivel le tudom menteni az edzéseket az órámról, a Manuel Beceranal felszálltunk ametróta, és irány a Conde Casal. Ez a környék már ismerős lehet, mert itt ettük Bettivel a méregdrága szendvicseket mielőtt Chinchónba indult a buszunk. (Hihetetlen, hogy volt idő, amikor nem volt kocsim). Néhány próbálgatás után úgy tűnt nem lesz bakancsom, mert ami tetszett nem volt a méretemben. Ezen felbuzdulva nem vettem meg a kütyüt sem. (o: Helyette végigsétáltunk a Mediterraneon az Atochaig (a híres madridi pályaudvar, amit egyszer az ETA felrobbantott), és a kertek alatt a Cortes-en keresztül elsétáltunk a Sol-ra. A terv az volt, hogy eszünk egy jó kis fagyit a Cupido-ban, de azt épp felújították, így az Operanál fagyiztunk. Előtte a szokásos Kentucky volt, amit azt hiszem, egy kicsit kezdünk már unni. Főleg a csőcselék (pl.: mi) miatt, akik a KFC-be járnak. (o:
Ezek után irány haza, mert bár a társadalmi tűrőképességem komoly igénybevételnek van mostanában kitéve, ha Rox nem nézhetné a meccset, akkor én repülnék a saját lakásomból. (o: