Vasárnap reggel jól bereggelizünk, aztán felváltva olvasunk és passziánszozunk. Szerénységem nem engedi, hogy eláruljam, kinek lett több pontja a passziánszban, de nem is érzem, hogy ez akkora dicsőség lenne. Mivel az előző napokban sűrűn szívtuk magunkba a túrizmust, egyikünknek sincs az az érzése, hogy a pihenés bűn. Kettő körül aztán elindulunk a reptérre. Érdekes, mert én is izgulok, mintha éppenséggel én utaznék. Végül Timcsi becsekkol, és elbúcsúzunk. Egy pillanatra az az érzésem, hogy megszoktam a búcsúzkodást. Eszembe jut az is, hogy egy hónap múlva megint itt leszek, de akkor tényleg én fogok utazni.
Egyedül hajtok haza, és hogy ne legyek mihaszna, rendbeteszem a kapcsolókat a lakásban. Most már van logika is a villanykapcsolókban, nem csak áram.
No comments:
Post a Comment