Melegenvezető

Nem mondom, hogy hideg volt, mert bazi meleg volt.
A Principe Pio-tól indultunk a Moro kerteken át a királyi palotáig. Itt hivnam fel mindenki figyelmet, hogy a Campo del Moro Palacio Real feloli oldala neha le van zarva, igy csak a Principe Pio felol lehet bemenni - es kijonni is. Tekeregtunk is rendesen, mire ez kiderult. Vegul eljutottunk a Sabatini kerteken (Jardines de Sabatini) at a Palotaig, aztán visszafordultunk, mert én meg akartam nézni 'azokat a lapos épületeket, amikre emlékszem', ami valójában a Templo de Debod, egy Egyiptomi korabeli síremlék. Persze, akkor már Plaza de España, Gran Via, Opera, Plaza Mayor. Onnan aztán Sol, Pase del Prado, ahonnan kitalálom, hogy sétáljunk el az Atochaig, és onnan a Retiroba, ahol pihenünk egy kicsit, és nézzük a görkorisokat. Érdekes, mert vannak nagyon jól korizható, széles és forgalommentes utak a Retiro-ban mégis minden koris a tömegben akar gurulni. Meg is állapítjuk, hogy ez inkább bemutató, és pózolás, mint l'art pour l'art korizás. Fel is vetem, hogy ha mondjuk itt lenne Timcsi korija, és menne egy kört, milyen gyorsan átértékelődne a korizás fogalma. A Retiro-ból aztán elsétálunk a Cibeles-re, aztán vissza a Gran Via-n a Callao-ig. A járásban megint elfáradtunk, úgyhogy ki kellett találni, hogy a Latina-ban, vagy a Checa-ban üljünk-e be valahova. Végül a meleg negyed mellett döntök, egyrészt mert már nincs kedvünk lesétálni a Latina-ig, másrészt meg ezt jobban ismerem. Ennek megfelelően abba a bárba ülünk be a Fuencarral-on, ami annak a hostelnek a tőszomsédságában van, ahol Roxxal megszáltunk szeptemberben. Inkább csak iszogatunk, de azért kikérek csipegetni egy adag Tendura-t, ami bundás zöldségekből és szójaszószból áll.
Nagyon elégedettek vagyunk magunkkal, a nappal, és Madriddal is. Mivel nem akarom, hogy a San Fernandoi metrómegálló körül kelljen labirintusoznunk, megint a La Rambla metrómegállót használjuk. Otthon fürdésalvás.