Vasárnap nem kelek túl korán, gyanítom, hogy a már említett naptalanságnak köszönhetően. Fáradtságos munkával felcipelem a szükséges holmikat a pincéből. A körök között a pincében hűsölök, miközben úgy teszek, mintha latolgatnám a cipelési sorrendet (mintha legalábbis nem lenne mindegy, ha egyszer x dolgot fel kell vinni), igazából meg csak szuszogok. Fent rendezkedek, pakolászok. Kettőre végzek, és a sziesztaidőt az Aramistól kapott könyv olvasásával töltöm. Jó könyv!
A szieszta egyébként nem lustaság, hanem egyszerűen lehetetlen kimenni a 40 fokba. Délután aztán felkerekedek, és megtankolom a kocsit, hogy autókázzak egy kicsit a környéken. A tankolás érdekes, mert előre ki kell fzetni x Eurót, és aztán annyit tölthetsz a kocsiba. Ahhoz, hogy tekletankoljak ott kell hagynom a jogsimat, a kutas nő megnyitja a kutat, és fizetés után visszakapom a jogsim.
Mindenféle autópályákon visz az utam - már megint. Érdekes, hogy a településekre sokkal könnyebb odatalálni, mint azokból el. A GPS segítségével, amit végre Spanyolország felismerésére bírtam, találok egy nyitvatartó Caprabot, ahol jó sokat vásárolok. Veszek fűszereket, ventillátort, lazacot, tenger gyümölcsét, meg még egy csomó mindent. Amúgy van közelebb is bevásárlóközpont, de azt majd máskor. Érdekes, egyébként, hogy a bevásárlóközpontok csak minden hónap első vasárnapján vannak nyitva, egyébként vasárnaponként szigorúan zárva tartanak.
A pakkokat két menetben cipelem fel. Feltöltöm a hűtőt, és a mélyhűtőt, mire az megint nyüszíteni kezd. Némi gombnyomogatás után elhallgat, de aztán újrakezdi. Gombnyomogatás, hőmérséklet állítgatással, és megyszűnik a probléma. Este megint olvasok, majd nekiállok ennek a naplónak, amit aztán éjjelig írok. Van mit.
No comments:
Post a Comment