High life

Délután irány Madrid. Kis nézelődés, nadrágvétel a Zaraban (bár gy Pedrol del Hiero-t is kinéztem), aztán találkozás a csajokkal. Seila két barátnője jött 'fel' Madridba. Egy Cocka nevű bárban találkoztunk, ahol mindenki koktélozott. Én csak egy Alexandrát ittam egy kicsit egy azonos nevű hölgy egészségére is. (o: A többiek többet ittak, amitől többet és gyorsabban beszéltek. A spanyolok amúgy sem beszélnek lassan, de most...
Kiderült, hogy ebben a bárban fog ünnepelni a spanyol válogatott - függetlenül attól, hogy nyernek, vagy nem. Persze helyet nem lehetett foglalni hétfőre, mert zártkörű buli lesz.
Mivel vacsora még nem volt senkinek, így átmentünk egy Japán - Kínai étterembe, és ott vacsiztunk. Timcsinek üzenem, hogy ez nem volt olyan jó, mint a Wasabi.
A Spanyol életre jellemző dolog, hogy éjfél előtt vacsiztunk egy kicsivel. Akit érdekel, azaz a számok embereinek elmondom, hogy kb. 50€ volt a koktélozás, és 100€ a vacsi. Kicsivel több, mint 40.000 Ft négy embernek egy koktélozás, és vacsora. Spanyolországban piszkosul magasak az árak a vendéglátásban. Míg az általános dolgok egyárban vannak a magyarországival, és otthon főzni viszonylag olcsó mulatság, addig ha elmész este valahova az elég borsos tud lenni. Ezt persze az itteniek belekalkulálják az életbe, és az életszinvonal mérlegelésénél fontos szempont, hogy az ember mennyire kiván eljárni enni. Nekik fontos az ilyesmi, mert rengeteget beszélgetnek, és a legtöbb dolog az étkezés körüli rituálékon történik.
Vacsi után rövid séta, aztán én leborítottam, hogy elérjem az utolsó metrót. Éppen időben, mert 1:33-kor indult a Stadio Olimpico-tól, ahova még oda is kellett érnem.