Hogy miért?

2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.

Monday, 5 July 2010

Munkanap

A ventillátor mozgatja a levegőt. és nem hűti.
Persze, valamilyen oknál fogva a mozgó levegő hűvösebbnek hat (elárulom: a bőrünk által felmelegített levegőt elfújja a bőrfelület közvetlen közeléből), de van egy határ, amin túl már a ventillátor sem segít.
Ettől függetlenül jól aludtam, csak megint az a fránya reggeli világosság hiányzott.
Reggel bankba mentem. A bejárat és a kijárat zsiliprendszerű, ami azt jelenti, hogy pár másodpercig egy 70x70 cm-es alapterületű üvegkalickába vagy zárva, amíg egy gép ellenőrzi, hogy nincs-e nálad túl sok fém. Nálam nem volt, de volt olyan ügyfél, akinél egy kellemes női hang megszólalt a kalitkában, közölve, hogy legyen szíves kinthagyni a fémeket. Ilyenkor valamelyik banki (Nem Bánki, mert Ő Krisztián) alkalmazott manuálisan beengedte az illetőt. Ettől függetlenül, nem irígylem azt, aki bennmarad mondjuk egy áramszünet alatt. Az ügyintézőm egy kedves idősebb úriember volt, akivel kedélyesen elbeszélgettünk, majd kicsit zavarba jött a magyar útlevelemtől. A BBVA (ejtsd: be be uve á) bankról van szó, amit Rox ajánlot (és benne abszolút megbízom). Olyan akciójuk van, hogy ha oda utaltatod a fizudat, akkor adnak egy TV-t ajándékba. A TV-k karnyújtásnyira voltak tőlem, de még nem kaptam meg, mert NIE (Numero de Identificación de Extranjeros - Külföldiek Azonosító Száma - azaz személyi külföldieknek) nélül szinte semmit nem lehet rendesen elintézni. Így egyenlőre be kellett érnem egy ideiglenes számlával. Ezután irány a munkahely. Itt papíroztunk egy kicsit a személyügyön, aztán irány az iroda. Kaptam új széket, de mást még nem, mert kicsit hosszadalmas számítógépet, és hozzáféréseket szerezni. Ez nem volt igazán újdonság. Beszélgetttünk kicsit Ricardo-val a főnökömmel. Magyarázta az alapdolgokat, de nem zavart nagyon, mert érdekes volt hallgatni, még úgy is, hogy a nagyját azért már tudom.
A nyári munkaidő 2-ig van, így 2-kor le is léptem.
Mivel elég meleg volt (mint minden nap) a sziesztaidőt ebéddel, és Lost nézéssel töltöttem. Az ebéd egyébként saláta volt füstölt lazaccal.Késő délután sétálgattam egy kicsit, és elnéztem a közeli Locutorio-ba, ami amolyan kommunikációs kávézó. Olyan, mint egy internek caffé, de van telefon is. Lógtam a neten, írtam email-eket, és elküdtem az addig elkészült irományomat pár embernek.
Este további Lost nézés volt, majd 10 körül úgy itéltem, hogy már lehült a levegő annyira, hogy elmehessek futni. (Kisérletképpen a napra tettem a hőmérő külső érzékelőjét, ami 48,5 fokot mutatott, ami azért csalóka, mert nem lehetett több 36 foknál.)
A futás jól esett, és nagyon tudományos volt, mert felavattam a pulzusmérős órámat, amit a csapatomtól kaptam búcsúajándékként. Ezúton is köszönet érte! Nagyon tudományosan tudom már kiköpni a tüdőmet. (((o: Utána vacsi, zuhany, alvás.

No comments:

Post a Comment