Reggel korán kelek, és, mivel elhatároztam, hogy egy napot pihenek, próbálok nem pakolászni. Persze hiába, mert egyrészt nem bírom ki, hogy ne pakoljak, másrészt, mégis csak vannak alapvető dolgok, amiket mégis ki kéne pakolni.
A hétvége során többször elfog a félelem, hogy mi lesz, ha vissza kell csinálni az egészet? Érdekes, de csak most (hétfőn, amikor ezt írom) gondolok bele igazán, hogy mennyi munka, és energia van mögöttem. A pénzről nem is beszélve, amibe egy ilyen mutatvány kerül. Ettől függetlenül jobbára a berendezkedés mellett voksolok, így azért szombaton már kicsit belakom a lakást. Veszek felmosóvödröt, és motorosfókát, meg egy halom élelmiszert. A zöldségespultnál számot kell húzni, így nyugodtan lézenghetek a környéken, amíg nem kiabálják a számomat. Veszek salátának valót - jégsalátát, sárgarépát, hosszúkás paradisomot, és répát, meg egy 'rojillón' nevű gyümölcsöt, amiből előtte kóstolót kapok, és olyan, mint a szilva, és a barack keveréke.
A katonaságban a parancsnokom Tóth százados volt, aki egy elég szigorú, de legalább igazságtalan ember volt. Nem voltunk túl jóban, de a tisztekről általánnosságban elmondható volt, hogy tudtak nagyon okosakat is mondani (és oersze sokszor hülyeséget is). Nos, amikor téli terepgyakorlaton voltunk (ahol a fejem mellett fagyott bele a csajkámba a teám), mondta Tóth százados, hogy 'az ember akkor szokik meg egy helyet, ha már szarni tud'. A wc papír tehát fontos, így azt is vettem.
No comments:
Post a Comment