Vendégvárás

Csütörtökön kicsit eseménydúsabb nap kerekedett már a munkahelyen is. Volt némi tanulnivaló,de nem szakadtam meg ma sem. Többnyire a várakozással telt a nap.
Kettő előtt aztán uzsgyi a reptérre Timcsiért.
A Barajas elég nagy repülőtér, komoly átmenő forgalommal, és némi déli szervezettséggel. Amikor Roxxal 2009 szeptemberében itt jártunk simán kisétáltunk a reptérről úgy, hogy a csomagjainkat nem vettük fel. Aztán egyszerűen odaálltunk egy olyan kapuhoz, ahol kijönnek az utasok, és a várakozók nyakába borulnak, megvártuk az egyik ilyen esetet, és szépen besétáltunk a nyitott automata ajtón mindenféle feltartóztatás nélkül. Lokalizáltuk a csomagunkat, és távoztunk vele. Azt hiszem, Ferihegyen egy ilyen mutatvány után könnyen egy halom 'kicsi a rakást' játszó kommandós alatt találtuk volna magunkat.
A lényeg, hogy sikerült megtalálnom Timcsit, úgyhogy irány haza. Mivel még fiatal volt az idő, és egyikünk sem volt különösen fáradt, bementünk a városba túristát játszani.