A bringa jobban kezelhető, mint emlékeztem, és persze már nagyon hiányzott. Pózoltam, ugrabugráltam, lépcsőzgettem kicsit. Nem érzem magam túl agilistak, bár tudok fódert, meg hátraszaltót ugrani, de a bringán mindig ficánkoló delfinnek érzem magam. Ez egyébként igaz a vízre is.
Körbetekertem Coslada-t, aztán megállapodtam egy közeli bár előtt, hogy megnézzem a meccs végét. Mert hogy mellesleg ma van a döntő.
Bringázás közben figyeltem az utat, de azt hiszem Szilvike kicsit elszontyolodna itt, mert minden járda aprómintás kőböl van kirakva, így nem túl korizható terep. Azért Madrid okés.
Ahogy megálltam a bár előtt a bringával az előttem levő tinik visszafordultak, és az egyik odasugta a másiknak: 'mira, un Rumano' - 'Nézd, egy román'. Nincs különösebb bajom a románokkal, csak a cigányokkal, de ez a 'lerománozás' nem esett jól. Egyrészt megértem őket, mert Coslada központja tele van románokkal, és gondolom ez okoz némi kellemetlenséget a spanyoloknak, másrészt viszont engem ne nevezzen már senki románnak. El is meséltem a kiscsajnak, hogy tökre nem vagyok román, hanem tökre magyar vagyok, és ő különben is sokkal románabb nálam, és forduljon a képernyő felé. Direkt nem akartam szigorúskodni, szóval nagyon kedves és mosolygós voltam, de azért csend lett.
Utána elgondolkodtam, hogy már néztek németnek, hollandnak, amerikainak és románnak, és nem tudom, hogy örülök-e a bevándolró státusznak. Nyilván nem akarok tökéletesen beolvadni, mert akkor amputálni kéne a lábamat térdből, hogy elég alacony legyek ide, de azért jó lenne egy kicsit kevésbbé kilógni. Persze, ha valakinek a kilógás az életformája...
No comments:
Post a Comment