Háziúr

Carrefour-ból irány haza. Otthon aztán szimultán porszívózás és képkeretezés. A képek bekeretezését mindig is próbáltam elódázni, de most úgy döntöttem, nekiállok, és milyen jó döntés is volt ez! Ha az ember belejön, igazán könnyű képeket keretezni. Gyorsan átválogattam a képeimet, aztán a kiválasztottakat bekereteztem. Az itteni építészet jellemzője, hogy mindent dísztéglából építenek, de a legfurcsább a belső burkolás. Csak márványt, illetve annak 'ipari' változatát, Gres-lapot, és szalagparkettát használnak. A falakat vakolják, és festik (többnyire fehérre), de a vakolat teljesen eltér a Magyartól. Olyan, mintha belül lenne a Dryvit réteg, csak ez sokkal keményebb. Ennek esetemben az a fontossága, hogy szöget lehet verni a falba, és kihúzni onnan, mint rajzszöget a parafatáblából. A fenti feltételek mellett rendkívül gyorsan felkerültek a képek a falakra. Van két eredeti Robitzom is a lépcsőfordulóban. (o: Robitz Anikó kortárs fotográfus művész, ha ezt nem tudná valaki.
Nagy örömömben kipucoltam a wc-ket, kádat, csapokat. felporszívóztam, rendet raktam és felmostam. A lakás csillog-villog, mint újkorában. Elgondolkodom a villanykapcsolók rendbehozatalán (pontosabban: logikalizálásán), de végül elvetem az ötletet.
Aki hozzászokik 1700 m2 telek, és majd' 200m2 ad-hoc tervezett lakótér takarításához, annak meg se kottyan 65m2 két szinten. Nevetségesen könnyű kitakarítani ezt a lakást.
A takarítás olyan könnyen ment, hogy elhatároztam, egy futás még belefér. El is határozom, hogy megnézem Coslada központi részét.
A már szinte megszokot úton átfutok a Rambla-n, aztán felfelé veszem az irányt, és az Avenida de los Principes de España-n átfutok a Renfe fölött Coslada másik oldalára. Van ott egy indokolatlanul nagy park, ami azért érdekes, mert olyan jól ki van építve, mintha legalább egy 50ezres nagyvásor parkja lenne. Nem tudom, hogy gazdálkodnak itt az önkormányzatok, de nincs egyetlen földút sem, és még parkokra, szökőkutakra szabadtéri konditermekre is futja. E Recinto Ferial az a rész, ahol rengeteg kamion szokott parkolni, és a másik oldalán már a Cetro de Transportacion van, azaz a munkahelyem. Na le is borítok gyoran a központ felé, és átfutok a déli hídig, ahol aztán újra a renfe fölött visszaérek a Ramblahoz. Közben látom, hogy van itt is egy bazi nagy park, de ez egy kicsit csufibb, mint a Cerro.