Eszméletlen mennyiségű ember fiestázik az utcákon, és az autósokat sem zavarja nagyon, hogy néha egészen le kell lassítani a tömeg miatt az Avenida de Castilian, ami pedig egy kétszer négysávos főút, Madrid egyik ütőere. A kocsik inkább a legkülönbözőbb dudaszó-kombinációkkal támogatják a vuvuzelázó, és doboló tömeget. Rengeteg rendő van mindenütt, akik inkább csak kedvesen mosolyognak, és terelgetnek, de az embereknek valahogy amúgy sem jut eszükbe randalírozni. Érthető is, mivel a rendősök mind egy szálig 1,80 feletti sportos, és felettébb tiszteletet parancsoló figurák. Látszik, hogy rendet tudnának tenni, ha kéne. Nem mintha most éppen 'rend' lenne a környéken, de értitek mire gondolok. Hatalmas kivetítők mindenütt, amikhez nem hogy nem lehet hozzáférni, de rendesen keresni kell az olyan szögleteket, ahonnan még látni lehet valamit. Én magampan Paraguaynak drukkolok, már csak a 'vive la resistance' jegyében is. Amikor megszületik a meccs egyetlen érvényes gólja, amit persze a Spanyolok rúgnak felrobban a környék. Eszméletlen hangzavar, ujjongás és miegymás. A rendőrök egyébként nem ujjonganak, csak örülnek, és tapsolnak. Én csendesen szemlélődöm, mire a mellettem álló rendőr rámnéz, és felvonja a szemöldökét. 'Soy Ungaro, nosotros no jugamos en esta liga' (Magyar vagyok. mi nem játszunk ebben a ligában) magyarázom. Bólint, mosolyog, de látom, hogy egy picit később visszatér a gondolata az imént hallottakra, és próbálja összerakni amit hallott azzal, ahogy hallotta. Tudniillik, hogy - szerényen fogalmazva - tűrhető Spanyolsággal közöltem, hogy nem vagyok Spanyol. Itt jegyezném meg, hogy a Spanyolom egész okésnak tűnik. Amíg nem mondom (például, hogy csak útlevelem van, illetve, amíg oda nem adom azt), nem esik le senkinek, hogy külföldi vagyok. Egy kicsit előre ugorva, hétfőn a bankban is meglepődött a figura, amikor belenézett az útlevelembe.
A meccs után irány haza, fürdésalvás.
No comments:
Post a Comment