Álmok

Ma van 27 éve, hogy Apu meghalt.
Délelőtt elszaladtam a Mercadonaba, ami persze zárva volt, mert vasárnap minden zárva van, kivéve a kínaiakat, akik 'Alimentación y frutos secos', azaz 'élelmiszer és szárított gyümölcsök (értsd: mogyoró, stb) álcában szerves részei a Spanyol kereskedelemnek.Hazafelé egy ilyen helyen vettem tejet.
Itthon a délutánra várást a 'The austronaut farmer' című filmmel ütöttem el, ami egy nagyon jó kis film volt. Féltem tőle, mert azt olvastam, hogy dráma, és valóban elgondolkodtató is volt. Tipikusan amerakai film, persze, de azért mégis az álmok megvalósításáról szól. El is gondolkodtam, hogy én megteszek-e mindent az álmaim megvalósításáért, de aztán rájöttem, hogy nekem nem igazán vannak ilyesmi álmaim. Ha mégis van valamim, amit ilyesminek kéne neveznem (azaz azok a gondolatok, amik az ember általán elképzelt boldog jövőről szólnak), meg kell állapítanom, hogy mindig egyedül vagyok bennük, de legalább csodás helyeken, mint a fjordok, vagy az északi tenger. Mondjuk Nordkapp vagy Stavanger. Ehhez képest rossz irányba indultam Magyarországról, de mint mondtam, nincs igazán erős vágyam valami nagy életcél beteljesítésére, így nincs semmi fájdalmam. Amúgy is jól érzem magam itt.
Kiskoromban sosem masiniszta, vagy ürhajós, esetleg tűzoltó akarttam lenni. Ha megkérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, vagy hogy mi szeretnék lenni, többnyire azt feleltem, hogy 'apuka', vagy 'superman'. Tudtommal egyik sem vagyok, bár egyszer valaki azt mondta, hogy az egyik igen. Ezért mingig is hálás leszek neki.