Vér

Nos hát, az IKEÁban vett edénycsorgató zavaróan nagy volt, és mivel technikai szakember is volnék, úgy döntöttem, hogy megoldom a problémát. Egy egyszerű összehajtható faszerkezetről van szó, amit egy kis fűrészelés, és szögelés alkalmazásával simán át lehet alakítani. Ha van az embernek megfelelő szerszáma. No ez az ami nekem nem volt. Se kalapács, se fűrész. Alkalmaztam hát a sufni-tuning megoldást, és a recés késsel vágtam a fát. Ezt inkább ne próbáljátok ki otthon. Csak szakavatott profik hajtsák végre a mutatványt, mert komoly vérveszteséggel jár. Előszöris, mindenkit megnyugtatok, hogy semmi bajom, csak egy karcolás az egész, de azért akik nem bírják a vért, azok forduljanak el. Ez persze megnehezítheti az olvasást (mármint, ha az ember háttal van a szövegnek).
Szóval az életlen késekkel az a baj, hogy mindent vágnak, csak azt nem, amit kell. Nos az ujjam az, amit nem kellett volna, mégis szépen vitt bőrt, húst körmöt. Nem csatolok képet, mert nem akarom elrondítani a beszámolót, de olyan lett a hüvelykujjam, mintha egy kupakja lenne, amit fel lehet nyitni, úgy a köröm felső felétől. Azt mondják, hogy sok női tulajdonságom van, többek között nem ájulok el a saját véremtől (ezt a sztereotípiát amúgy vitatnám - mármint, hogy a férfiak kidőlnek a legkisebb sérüléstől is). Nos a vér ömlött gazdagon a hüvelykujjam felső ujjperce vígan tátongott, mint Gonzo a Mupett Show-ból, én meg eresztettem rá a hidegvizet. A vérzést nagyon nem sikerült elállítani, így végül betekertem papírtölrővel, és beszigszalagoztam (még egy ékes példája a kreatív eszközhasználatnak). Érdekesnek találtam, hogy nem a seb fájt, hanem csontból az egész ujjam. Elővettem az elsősegélyes kameratokomat (egy kis kameratokban tartom a kötszereket - néhány alkoholos kendőcske, egy zsebkendő, raktapaszok, sebhintőpor), és az egyik fertőtlenítő kendőcskével, és raktapasszal elláttam a bajom. Nem mesélem el, milyen egy ekkora sebbe befolyó alkohol.